Győzni bármi áron?!

A dopping a sport halála – mondta egykor Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legendás elnöke. Nehéz pontos képet kapni ebben a kérdésben, ugyanis miközben egy magyar és két angol egyetem közös anonim felmérésén a megkérdezett sportolók 30 százaléka ismerte el, hogy élt már valaha tiltott szerrel, a levett mintáknak csak kevesebb mint egy százaléka hoz pozitív eredményt. Ebből az következik, hogy a doppingolók túlnyomó többsége megússza.

Dr. Tiszeker Ágnes orvos, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője a 2004-es olimpiát követően lett a hazai doppingellenőrzések irányításának első számú felelőse. Előadásában azért emlékeztetett éppen az athéni ötkarikás já­tékokra, mert erről az olimpiáról Ma­gyarország jegyez – Görögországgal holt­ver­seny­ben – a legtöbb, szám szerint öt doppingesetet. Három magyar érem is elveszett a felelőtlen csalóknak köszönhetően, akik az egész magyar olimpiai csapatra és a magyar sportra is rossz fényt vetettek a hazai és nemzetközi közvélemény szemében egyaránt. Ezt követően a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) sokat szigorított az ellenőrzéseken, új szabványokat vezettek be. Egyébként az 1999-ben alakult szervezet évente frissített listát ad ki azokról az anyagokról, amelyeket tilos felhasználniuk a sportolóknak mind a versenyeken, mind azelőtt.

Az orvos szerint a doppingellenőrzés kudarca: az analitika. Jelen pillanatban harminc, WADA által akkreditált labor működik a világon (Magyarországról Ausztriába viszik vizsgálatra a mintákat), ez pedig rendkívül kevés. A dopping óriási iparág: folyamatosan olyan új generációs, speciális készítményeket kísérleteznek ki és gyártanak illegális laborokban, amilyeneket az egészségügy addig sosem látott, vagyis folyamatos a lemaradása.

Az olimpiákon levett mintákat korábban nyolc, napjainkban már tíz évig őrzik a lausanne-i anyalaborban; ezenkívül egyre több sportág világ- és kontinentális bajnokságának mintái kerülnek oda, Svájcba. Ez idő alatt ezeket bármikor újra ellenőrizhetik, hiszen a tudomány világában tíz év komoly fejlődést tud hozni az analitikában, a módszerekben.

Ennek a szabályozásnak „esett áldozatul” például a 2012-es londoni olimpia számos élsportolója: a levett minták újraanalizálása során 73 esetben derült ki doppingvétség. Ezek következtében 46 érmet osztottak újra. Például a női 1500 méteres síkfutás döntőjének első öt helyezettjéről derült ki utólag, hogy doppingolt. Tiszeker Ágnes feltette a kérdést: vajon etikus döntés-e, ha odaadják az aranyérmet annak a hatodiknak, akitől a verseny után nem vettek le vizeletmintát?!

Míg bizonyos országokban a doppingolás bűncselekmény, Magyarországon csak a sportban szankcionálják a lebukó sportolót: időszakosan vagy végleg eltiltják. Kizárólag a sportoló felel azért, ami a szervezetébe jut – így szól a WADA-kódex. Tiszeker Ágnes ugyanakkor igazságtalannak érzi, hogy amikor győztes sportolónk a dobogóra lép és nemzetünk himnuszát játsszák, körülötte számos segítő szakember borul össze ujjongva – ám amikor doppingvétség miatt elítélik, a megtört sportoló szinte mindig egyedül érkezik a bizottság elé…

A tiltott teljesítményfokozás miatti eltiltáson túl kevesebb szó szokott esni arról, hogy a szégyen, a bűntudat és a gyakori kiközösítés olyan stigma a versenyzőn, ami szorongáshoz, nem ritkán depresszióhoz vezet. A MACS elnöke azt szorgalmazza, hogy a sportoló ilyen esetekben kapjon sportpszichológiai támogatást, ezzel is segítve, hogy – amennyiben szeretne és tesz érte – visszatalálhasson a versenyzéshez.

 Egyébként a súlyos egészségkárosodást okozó(!) tiltott teljesítményfokozás ma már nemcsak a versenysportnak és ezáltal egy szűk rétegnek a problematikája, hanem sokkal inkább társadalmi jelenség. Az olimpia az egész társadalmat leképezi, az erkölcsi válságtól a szépségideálig. Az élsportolókon kívül a vizsgák miatt szorongó egyetemi hallgatók, az agyonhajszolt menedzserek és a szabadidős sportolók is bevesznek olyan szereket, amelyeket megtalálunk a WADA-tiltólistákon.

Az anabolikus szteroidoknál a legveszélyeztetettebb korosztály a serdülőké, részben biológiai okokból, hiszen ekkor zajlanak a nagy hormonális változások, de lelkileg is szenzitív időszak ez. Sokkal fontosabbá válik a testkép, vagy hogy mit gondolnak róluk mások…

A szteroidok viszonylag gyors karriert futottak be. 1935-ben szintetizáltak először férfi nemi hormont (négy évvel később ezért Nobel-díj járt), majd a pszichiátria egyik fontos gyógyszerévé vált, hangulatingadozások, depresszió kezelésében alkalmazták. Az 1950-es években a testépítő kultúrákban terjedt el, 1975-től már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiltólistájára is felkerült a rendkívül veszélyes, egészségkárosító anabolikus szteroid. Az élsportból szétterjedve egy még nagyobb kör kezdett használóvá válni, a szabadidősportba is átgyűrűzött. 

FERTŐZÖTT SPORTÁGAK. A doppingolási hajlandóságot a sportági sajátosságok is eléggé meghatározzák. A nagy erőt és kitartást igénylő sportágakban nagyobb a valószínűsége, mert ott nagyobb a „nyereség” is fizikai szinten. Az atlétika a leginkább fertőzött sportág, de a kerékpározás, a súlyemelés, az erőemelés, a labdarúgás, a birkózás, az ökölvívás, a rögbi és a vizes sportágak képviselői közül is sokan megbuktak tiltott szerek használatával. Egy bonyolult, összetett sportágban, ahol több faktor dönt (mint például a labdajátékok), kevésbé éri meg a doppingolás, és a statisztikák igazolják is az alacsonyabb doppingfertőzöttséget.