Néhány emberöltő

Ülök a Blaha Lujza téri bevásárlóközpont kávézójában, mellettem két nagymama vitatja meg az unokák udvarlóinak jellemét. „Olyan kicsi az a fiú, mégis előzékenyen cipelte a bőröndömet a repülőtéren” – mondja egyikük, míg a másik a tejeskávéját kanalazza. A családtagnak jelentkezők jellemét értékelik, míg másik oldalamon az asztalnál egy japán kinézetű férfi figyeli, ahogy a kék inges biztonsági őr egy elegánsan öltözött hölggyel beszél. Kifelé bicsaklik a fejénél tartott mobiltelefonja, így felém fordul a képernyő, egyébként videón beszélget valakivel, egy nappaliban, az ágy szélén ülő, szintén japán arcvonású nő néz felém. E furcsa jelenet a biobolt, az olasz és francia világmárkák üvegcséit kínáló parfümárus, a csiszolt ásványokat, őskövületeket árusító üzlet közvetlen közelében történik. Sok a külföldi vendég, a friss pékáruba pakolt szendvicskellékekért, frissítő italokért türelmesen állnak sorba a két pénztárnál az emberek. 

Közel három emberöltővel ezelőtt már ház állt itt, egy a második világháború tűzharcaiban némiképp megsérült igencsak módos polgári remekmű. Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt itt, az akkori Sajtópalotában működött lapunk, a Szabad Föld szerkesztősége, az első szám 1945. ­augusztus 29-én került az utcákra. 

Nyolcvan év nagy idő! 
A bérpalotába már az 1930-as években lapok kiadói és szerkesztőségei költöztek, a Fórum sajtóvállalat tulajdonában állt az épület, és 1945-től a Szabad Föld szerkesztősége is itt volt. Az 1949-ben államosított épületben létrejött a Szabad Nép székháza, és 1956 után a Népszabadság mellett több más lapnak is otthont adott, mint Nők Lapja, Esti Hírlap, Magyar Ifjúság, Ludas Matyi. A kilencvenes évek elején a Hírlapkiadó Vállalat még próbálta életben tartani a házat, de a szerkesztőségek folyamatosan kiköltöztek. A kiürült házra végül 2001-ben készült bontási terv. A Sajtópalotából 2011-re Europeum bevásárlóközpont lett, és Marriott Courtyard luxusszálloda létesült. Nos, itt kávézgatok én most. Írógépek csattogása helyett a kávégép préséből kiszökő gőz sivít néha. 
Mert nyolcvan év nagy idő. 

Miről írt a lap akkor, 1945. augusztus 29-én? Arról, hogy szeptember 5-én összeül az Ideiglenes Nemzetgyűlés, hogy törvényerőre emelje az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeleteit, elsősorban a földreformról szóló rendeletét, és megalkossa az új demokratikus választójogi törvényt, melynek alapján októberben szabad választást tarthatnak. Arról írt, hogy a magyar mezőgazdasági termelés a német fasiszta rablók és magyar cinkosaik­ garázdálkodása következtében még sohasem tapasztalt súlyos hely­zetben van. Az országot teljesen kifosztották, és ezen a kirabolt területen még a háború is vé­­gig­pusztított, és ezeknek a dúlásoknak folyományaként roppant gazdasági értékek pusztultak el. Arról írt, hogy a jövő gazdasági évben mennyi gabonát vessünk, hogy legyen elegendő kenyerünk, és mekkora területen termeljünk ipari növényeket, hogy legyen elegendő olajunk a zsír pótlására, legyen cukrunk és textilanyagunk. És arról írt a lap, hogy a zsírellátásunk azelőtt teljes mértékben a sertéstenyésztésen nyugodott. 

Cukor, só, élelmiszerhiány volt, vidéken hiányoztak a traktorok, mezőgazdasági gépek – valahogy talpra kellett állítani, s újraindítani az országot. 
A Szabad Föld vezércikke 1945 szeptemberében: A beszolgáltatás demokráciánk erőpróbája. A parasztság felé most sok kar nyúl, sokan beszélnek a fülébe. Nagyon kell vigyáznia, kinek a kezét ragadja meg, kinek a tanácsa után indul. Az út, amelyet tanácsolnak a parasztságnak, nem mind jó, nem mind járható, vagy ha simán is lehet haladni rajta egy ideig, hamar szakadékba vezet. Sok módot ajánlanak a gazdának, amellyel felülkerekedhet nyomasztó bajain. A közvetlen, gyors könnyebbedést hozó megoldások sokszor nemhogy nem jók, de egyenesen kórosak lehetnek. Minden mázsa gabona, mely a spekulánsok, a feketekereskedelem kezébe kerül, a városi dolgozók ellátatlanságát növeli, s ezáltal hátráltatja az ipar újjáépítését. A mezőgazdaság felépítése pedig nem képzelhető el az ipar újjáépítése, az ipar segítsége nélkül. A becsületesen beszolgáltatott gabonánál így lesz ruha, mezőgazdasági eszköz, gép, iparcikk. 

És jönnek! „Eddig kereken 20 ezer hadifogoly érkezett haza. S messzi tájakon robognak a vonatok, hozzák a többit. Hozzák a magyar föld fiait, akiket egy bűnös, nemzetvesztő klikk idegenbe küldött harcolni, más népek szabadságát letiporni. Jönnek, a hazatérés boldogságában, egészségesen és egy nagy tanulsággal: soha többé idegen érdekekért harcolni! Csak szolganép tör mások szabadságára, és nem akarunk többé szolganép lenni; sem idegen urak, sem a saját uraink szolgái. Szabadon élünk ezután. Nyomorúsággal teli ország fogadja őket. De ők még nagyobb nyomorúságra számítottak. Amerre jártak a Szovjetunióban, a szovjet nép puszta földből emeli újra városait és falvait­ nyugaton. Földet a hadifoglyoknak. Új országot találnak itt.”

Cikkek szóltak a sertésforgalomról. Ugyanis a közellátásügyi miniszter rendeletet adott ki a sertések forgalmának és felhasználásának szabályozásáról. És a közellátási miniszter rendeletet adott ki a hagyma igazságos elosztásának és az ország ellátásának biztosítására. 

A rendelet szerint az a termelő, aki az idén 50 négyszögölnél nagyobb területen termelt vörös- vagy fokhagymát, köteles a hagyma mennyiségét és tárolási helyét a községi elöljáróságnak vagy a pol­gármesternek bejelenteni. Az is köteles bejelentést tenni, aki kisebb területen termelt ugyan hagymát, de vöröshagymakészlete meghaladja az 50, vagy fokhagymakészlete az 5 kilogrammot. Háztartási szükségletre a termelő a háztartásához tartozó minden személy után 10 kilogramm vöröshagymát és 1 kilogramm fokhagymát tarthat meg. 

Nehéz idők voltak, erős szabályokkal. De mai szemmel érthetőbb ügyekért is kiállt a kezdetek óta lapunk, a Szabad Föld. 

„A Velencei-tó halászai vasárnap Sukorón gyűlést tartottak és tiltakoztak az ellen a terv ellen, hogy a tó halászati jogát egy budapesti csoport kapja meg. A halászok megtettek mindent, hogy a sok nehézség között – hálóhiány, anyaghiány, a háború pusztításai – mégis megindítják a halászatot, és most rendkívül sérelmesen érinti őket, ha elesnek a halászati jogtól, mely időtlen idők óta az övék. A megye alispánjától, a népszerű Szirbik elvtárstól kértek segítséget.” 

„Ilyenkor, nyár végén, a gyümölcs- és szőlőérés idején minden gazda fájdalmasan gondol arra, hogy nem lehet szabadon pálinkát főzni, mint 1916 előtt. Akkor az főzhetett, akinek üstje volt, csak be kellett fizetni előre az adóhivatalba a 24 órára megállapított adót. Azóta az állam beleszólt ebbe az ügybe, a parasztság rovására… Szeszfőzdét csak a pénzügyminiszter engedélyével lehet létesíteni és üzemben tartani. A főzőüst kivételével a készüléket hivatalos ólomzár alatt kell tartani. Ez a rendszer arra való, hogy az állam könnyebben hozzájusson a termelt pálinka utáni adóhoz, nagyon hátrányos azonban a termelőre. A gazdák többsége tilosan főzi a pálinkát ma is. A parasztság az eddigi rendszernek a megszüntetését követeli. A gazdák többsége szívesen megfizetné a szeszadót, ha engedélyt kapna rá, hogy szabadon főzzön szeszt. Így az állam se károsodna, a gazdák is jól járnának! Sőt, több százmilliós bevétel folyna be az államkincstárba, mely ma a tilos főzés következtében elmarad.” 

„Munkásfeltaláló a mezőgazdaság felemelkedéséért. Az országnak katasztrofálisan megfogyott az igásállat-állománya. Kevés a vetőmag. Ezért nagy jelentőségű az a találmány, amellyel a napokban lépett a nyilvánosság elé egy gyári munkás. Vazsinka Ignác, a General Árukereskedelmi Rt. munkása feltalált egy olyan kézi fészekvetőgépet, amely alkalmas arra, hogy az igásállat hiányával küzdő mezőgazdaságunknak komoly segítséget nyújtson. A vetőszerkezet egy könnyű kerékre van szerelve, amelyet vetés közben egy asszony, de egy nagyobb gyerek is könnyen tolhat maga előtt. Ez az egyik jelentősége. A másik ennél is lényegesebb: a géppel egyetlen földmunkás egy nap alatt (tíz munkaórát számítva) öt holdat vethet be." 

Lapunk már az első számban, 1945. augusztus 29-én a védőnői szolgálat tanulótoborzó közleményét hozta. A lap második számában az újságíró cikkében úgy fogalmaz: „A zöldkeresztes védőnői pálya eddig úgyszólván teljesen el volt zárva a nép gyermekei előtt. A képzést olyan feltételekhez kötötték, amelyekkel a munkásság és a parasztság lányai nem rendelkezhettek. Így a védőnők nagy része azokból rekrutálódtak, akik meg tudták fizetni a tandíjat, az egyenruhát, és volt érettségijük vagy tanítói oklevelük. Ezeknek a lányoknak nagy része nem is tekintette komoly élethivatásnak a védőnői munkát, csak férjhez menési lehetőségnek, éppen ezért a főszolgabírók, főispánok, jegyzők, nagybirtokosok, az urak társaságát keresték. A parasztokkal nem vállaltak közösséget, így munkájuk sem lehetett eredményes. Pedig a jó védőnő nagy szolgálatot tehet a falunak. Népünk egészségesebbé tétele, a betegségek megelőzése és leküzdése, egészségügyi nevelőmunka terén óriási feladatok várnak rájuk. A falu mindig megbecsülte azt, aki tudását őszintén a nép emelkedésének szolgálatába állította, de igen sokszor idegenkedve viselkedett a zöldkeresztes úri kisasszonyokkal szemben. A Védőnőképző Intézet új vezetői éppen ezért az intézet tanévét új alapokon akarják elkezdeni. Elsősorban a kisparasztság leányainak jelentkezését várják, ezért nem követelnek érettségit vagy tanítói oklevelet…” 

Ma már leírhatjuk, 80 éves a Szabad Föld, és 110 éves a védőnői rendszer. Ugyanis 1915. június 13-án Budapesten Stefánia belga királyi hercegnő védnökségével született meg az Országos Stefánia Szövetség „az anyák és csecsemők védelmére", és ennek részeként jött létre a Védőnői Szolgálat. Ma is jól működik a rendszer. 

A Szabad Föld kezdettől a Szikra lapvállalat offset-körforgó gépein készült. Ára 5 pengő volt, de hamar áremelésre kényszerült. Már 1945. október 7-én. „Kénytelenek vagyunk megtenni azt a bejelentést olvasóinknak, amit mindenáron el akartunk kerülni: lapunk előállítási ára annyira megdrágult, hogy a legnagyobb áldozatok árán sem tudjuk fenntartani tovább a Szabad Föld eddigi árát. Az igazi, népért küzdő, a dolgozók érdekében írott újság nem tudja magát másból fenntartani, mint saját jövedelméből. Ezért arra kérjük olvasóinkat, segítsenek továbbra is bennünket munkánkban. A Szabad Föld új ára példányszámonként 8 pengő.” 

Még 1945-ben megalakultak a Szabad Föld olvasói és levelezői klubjai. Sőt! „Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy a Szabad Föld szerkesztősége bármilyen ügyben szívesen áll rendelkezésükre. A beérkezett leveleket részben leközöljük. Gazdasági, jogi kérdésekben tanáccsal szolgálunk. Hivatalokba, minisztériumokba intézett beadványukat továbbítjuk, illetve, ha olvasóink megírják, hogy mit akarnak, hivatalos formában el is készítjük.” 
Közös vályogtermelőhelyet az építkezőknek – írja Lakatos István Szegedről. „A földreformmal együtt jár az új birtokosok építkezési vágya. Ez a vágy a házhelyek kijelölésével még fokozódni fog. Fontos termelési érdek, hogy az építő, az egyszerű előállítású és különleges hozzáértést nem kívánó vályoghoz könnyen hozzájusson. Kívánatos, hogy a földreform intézményesen biztosítson közös vályogtermelőhelyeket. Amilyen szétszórt és tanyarendszerszerű az alföldi építkezés, olyan legyen a vályogtermelőhelyek kijelölése.” 

Gyenes Antalnak hívták a Szabad Föld első főszerkesztőjét. Mezőtúron született 1920. október 30-án. 1938-ban érettségi vizsgát tett, két egyetemen közgazdaságot, néprajzot és szociológiát is hallgatott, s bekapcsolódott az Országos Táj- és Népkutató Intézet falukutató programjába. 1943 elején a Szabad Szó hetilap levelezési rovatának szerkesztője, 1945 februárjában a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség sajtóosztálya vezetője, majd március 20-tól miniszteri biztosként az egész országra szóló felhatalmazást kapott, hogy ahol a földreform befejezése elhúzódott, hárítsa el az akadályokat. 1945. augusztus végétől a falusi lakosság megszólítására alapított Szabad Föld című lapunk felelős szerkesztőjeként, főszerkesztőjeként dolgozott. 

Töretlen pályaívnek tűnik, de ezt követően jött még néhány csavar. Gyenes Antalt 1949. februárban az Országos Diákjóléti és Kollégiumi Hivatal (ODKH) élére állították, 1949. novemberben pedig a kétéves pártfőiskolára küldték hallgatónak, de rövidesen visszahívták, s az ODKH-nál tapasztalt gazdasági visszaélésekre hivatkozva 1950. január­jában a Központi Ellenőrző Bizottság „szigorú megrovás” pártbüntetéssel sújtotta. Ezt követően a Láng Gépgyár forgácsolóüzemében helyezkedett el, ahol marósátképzésben részesítették. 1951. februárban Nagy Imre maga mellé vette a Magyar Agrártudományi Egyetem Agrárgazdaságtan Tanszékére egyetemi adjunktusnak. Az 1956-os forradalom idején, október 27-én a Nagy Imre-kormány begyűjtési miniszterének nevezték ki: szerepe szimbolikus volt, ő képviselte a népi kollégistákat a kormányban. Október 28-án javasolta a kötelező beszolgáltatás eltörlését, amelyet a kormány október 30-án el is fogadott… A szovjet intervenció után csatlakozott a Kádár-féle vezetéshez, bekerült az MSZMP első, 21 fős Ideiglenes Központi Bizottságába, ahol még december 3-án is a Nagy Imre-csoporttal való megegyezést szorgalmazta, s megengedőbb hangnemben beszélt a forradalomról is, ezért 1957-ben eltávolították a politikai vezetésből. 1965-től az MTA Szocio­lógiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, 1968-tól 1985. évi nyugdíjba vonulásáig a jogutód Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatója volt, ahol számos félreállított vagy az ellenzékhez közel álló személyiségnek adott menedéket. 

1969-ben, a Szabad Föld 25. évfolyamának kezdetekor írtuk: „Mi úgy gondoljuk, az 1945-ben útjára indult Szabad Föld olyan különös újszülött volt, amely tüstént határozott léptekkel indult meg a maga útján és félreérthetetlen szavakkal szólt azokról a kérdésekről, melyeket a magyar falu érdekében ki kellett mondania… És továbbra is az egész család lapja kívánunk maradni. Számunkra nincs jobb hír annál, mint ami egy nyírségi községből érkezett a minap: valamelyik községben egy héttagú család kedvesen összepörölt azon, ki olvassa előbb a friss Szabad Földet. A mama a Család és otthon cikkeire volt kíváncsi, az apa a jogi tanácsokat várta, a nagylány a folytatásos regény heti »porcióját« szerette volna rögtön elolvasni, egyik általános iskolás kisfiú a gyermekrovatot követelte és így tovább."