Körmagyar egy pár utcai cipővel

Az egy hónapig használt utcai cipőmnek a következő nyavalyái vannak: mindkettőnek válik el a talprésze a felsőrészétől, az egyiknek a felsőrésze elszakadóban van, ahol bele kellene lépnem, a másiknak viszont a sarkáról lekopott a bőrborítása. Diszkréten potyognak a cipőfűzőlyukakat takaró rézgyűrűcskék. Elkezdődött a kálvária…

Hazai élet2010. 09. 24. péntek2010. 09. 24.

Kép: Kecskemét, 2010. szeptember 20. Fogyasztóvédelem, cipővásárlás, reklamáció. Fotó: Ujvári Sándor

Körmagyar egy pár utcai cipővel
Kecskemét, 2010. szeptember 20. Fogyasztóvédelem, cipővásárlás, reklamáció. Fotó: Ujvári Sándor

Januárban, a leárazáson vettem egy pár utcai cipőt, tízezer forintért. Egy hónap után látszott, hogy a nyomorult nem bírja tovább a strapát. Az üzletben jeleztem, hogy az áru kipurcant, cseréljük vissza. Az eladólányok arca sem rezzent, hát akkor elküldjük a cipőket a szakértőnek, és az majd megmondja, hogy jogos-e az igényem.

„A szakmai, a vizsgálati és a gyakorlati tapasztalatok alapján a lábbelin keletkezett talpkopás, talpválás használati eredetű, de nem használati időfüggő károsodás, valamint nem vezethető vissza rejtett anyag és/vagy gyártási hibára.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok sorjáztak abban a szakvéleményben, amelyet egy-két héten belül kaptam kézhez. A szöveg végkövetkeztetése az volt, hogy a reklamáció alaptalan, a cipők valamennyi hibája a nem megfelelő használatból fakad. A szakvéleményben csak az nem szerepelt, hogy a rézgyűrűcskék potyogása pusztán az én szórakoztatásomat szolgálja.

Jogász vagyok, nem cipész

A levelet Kiss Béla bőrfeldolgozó-ipari mérnök és szakértő írta alá, az eladó kislányok nyújtották át, azzal, hogy ha esetleg nem értek egyet Kiss Bélával, forduljak bizalommal a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Békéltető Testülethez.

Nyár közepére ott találtam magam egy szintén nagyon kedves, középkorú jogásznővel a Békéltető Testület (BT) tárgyalásán. Békülni nem volt kivel, mivel a Szinga Sport Kft. nem tette tiszteletét, bár levélben jelezték, hogy elfogadják az „ítélkezni” kijelölt személyt. A választottbíróság nézegette a cipőmet, azután a szakvéleményt, azután megint a cipőmet. Én nézegettem a választottbíróságot.

– Nem úgy néz ki, mintha el lenne hordva – jelentette ki a kedves hölgy, amikor már látszott, hogy itt valamit mondani kell. – Ez a Kiss Béla egyre bonyolultabb szakvéleményeket ír – jegyezte meg. – A szártető részén a bokacsont vonalában, ez az a hasadás?
Hallgattam.
– Elég nehéz nekem egy ilyen szakvéleménnyel vitatkoznom – ráncolta a szemöldökét a hölgy –, mivel jogász vagyok, nem cipész.
– Valamiért úgy gondolom, hogy ha egy cipőnek egy hónap alatt négyféle hibája lesz, az a cipő nem jó.
– Egyetértek, de továbbra sem tudom, mihez kezdjek.

A Békéltető Testület végül kiadott egy ajánlást, amelyben javasolják a Szinga Sport Kft.-nek, hogy tartsák meg a cipőt, ellenben adják vissza a pénzt. Mindezt cipészhez méltó alapossággal sikerült megokolni: Kiss Béla azt írta valahol, hogy mindkét cipőfelsőrész szakadt, holott csak az egyik szakadt, ergo Kiss Béla tévedett, márpedig ha valaki a szakadásokat se tudja megszámolni, az másban is tévedhet. A jogász felkészített arra, hogy ezt az ajánlást egészen nyugodtan a hajamra kenhetem, mert a Szinga Sport Kft. nem köteles elfogadni, nem is szokta elfogadni, éppen ezért, ha adhat nekem egy tanácsot, vonjam le a következtetést, és soha többet ne vásároljak semmit a Szinga Sport Kft. üzleteiben. Ha ez nekem nem elég, akkor egyrészt nyilvánosságra lehet hozni a cég nevét – egy weboldalon, amelyet szinte senki nem látogat –, másrészt lehet menni a bíróságra polgári pert indítani, javasolhatja a Szegedi Városi Bíróság panasznapját minden pénteken nyolc órától háromig. Déltől egyig ebédszünet.

Ezek is érdekelhetnek