Hogyan ültessük át szobanövényeinket?

Szobanövényeink átültetésének hagyományos ideje a tavasz, aminek kézenfekvő oka, hogy a téli fényszegény időszak után szobai díszeink is látványos "mozgás"-ba, növekedésbe kezdenek a konyhát, szobát, verandát beragyogó márciusi napfényben. Ha megújulásukat kedvezőbb környezetben, nagyobb cserépben és feldúsított, friss talajban élhetik át, eleven fejlődésükkel, tetszetős, szép formájukkal hálálják meg.
Bármilyen jó szerkezetű is a talaj, amelyben a cserepes növényünk él, idővel leromlik, szétesik, például a rendszeres öntözés miatt. A műtrágyák, bármilyen szakszerűen használjuk is őket, tartalmaznak olyan hordozóanyagokat, amelyek hónapok, évek során fölhalmozódnak a földben, és nemkívánatos hatást fejtenek ki a talaj tápanyag-szolgáltató képességére. A fertőtlenítő szereket (klórt) tartalmazó öntözővízzel is - lassan, de folyamatosan - ártalmas anyagok szaporodnak föl a cserépnyi földben. A túlságosan gyakran és túlságosan nagy adagban folytatott műtrágyázás pedig sófelhalmozódást idéz elő a talajban, amit a növények nehezen tűrnek. Mindezek együttvéve indokolttá teszik a talajcserét.
Idővel szobanövényünk úgy "belakja" a cserepét, hogy gyökerei sűrűn átszövik a talajt, és a cserép fala mentén körbecsavarodnak. Ha a gyökérzet már a földlabda külső peremét is teljesen kitölti, és a föld már alig látszik, föltétlenül át kell ültetnünk a növényt. Úgy győződhetünk meg róla, ha időnként óvatosan kiütjük és kiemeljük a földlabdát a cserépből, és megvizsgáljuk a gyökereket. Valahányszor így kiütjük (kivesszük) a földlabdát, előtte jó ideig ne öntözzük meg, mert így könnyebben elválik a cseréptől. Előfordulhat, hogy a gyökér a cserép alján lévő nyíláson át kinő az edényből. Ilyenkor ne azt a megoldást kövessük, hogy a kilógó részt levágjuk, hanem helyette törjük szét kalapáccsal az edényt. A műanyag cserepet az oldalánál vágjuk föl, úgy emeljük ki belőle a növényt. Az elv az, hogy szobai díszeink érzékeny gyökérzetét lehetőleg soha, sem az egyes ellenőrzések, sem pedig az átültetés során ne sértsük meg.
Átültetésre figyelmeztető jel, ha a cserép talajának felszínén zöld algaréteg alakul ki, illetve ha az agyagcserép oldalán mészfoltok jelennek meg. Figyelmeztető lehet az is, ha növényünk senyved, csúfoskodik, betegségek támadják meg. Ilyen esetekben az átültetés a növény megerősödésével, megújulásával járhat.
Az átültetés alapelve tehát, hogy a gyökérzet ne sérüljön. A láthatóan beteg gyökérrészeket ellenben vágjuk le éles késsel! Az egészséges gyökerek csúcsai - barnás színeződésük mellett - fehérek, a beteg gyökerek pedig végig sötétbarnák.
Átültetéskor távolítsuk el a régi földlabda felső rétegét. Itt ugyan nincsenek gyökerek, azonban a helyi sófölhalmozódás tetemes lehet. Utána készítsük elő az új cserepet, amelynek méretét úgy válasszuk meg, hogy fölső átmérője csak két-két és fél centiméterrel legyen nagyobb a régiénél. Agyag- vagy a műanyag cserép egyaránt megfelel, fontos viszont, hogy az alján nyílás legyen, különben az edényben megrekedő víz előbb-utóbb a belé ültetett növény pusztulását okozza. A nyílás olykor eltömődhet, ezt elkerülendő tegyünk fölé több rétegben kavicsot vagy cserépdarabot. Az agyagcserép jellemzője, hogy anyaga porózus, így tekintélyes mennyiségű vizet párologtat el a falán keresztül. A műanyag cserép jobban megtartja a nedvességet. Mindezt az öntözéskor vegyük figyelembe.
Az előkészített új cserép alján terítsünk el egy vékony réteget a növényünk számára megfelelő, friss földkeverékből. Állítsuk rá földlabdás növényünket, majd körös-körül töltsük föl a földlabda és a cserép széle közötti hézagot, ujjunkkal tömörítve a laza földet. Végül a földlabda tetejére is tegyünk egy réteget, jól tömörítsük azt is, arra azonban ügyeljünk, hogy a cserép felső peremétől számítva másfél centiméteres mélységű tér szabadon maradjon az öntözővíz számára.