A baromfiudvar tavaszi veszélyei

{p} Egy gazdasszony számára kevés elkeserítőbb dolog van annál, mint amikor a tél végén, kora tavasszal drágán vett és "pátyolgatott" naposcsibéi vagy előnevelt csirkéi kettő-tíz hetes, de leggyakrabban három-hat hetes korukban váratlanul, egyik napról a másikra bágyadttá, aluszékonnyá válnak, sápadtak, étvágytalanok lesznek. Tollazatuk borzolt, több is hasmenéses lesz közülük, majd csakhamar pusztulni kezdenek, az életben maradottak közül pedig sok lesz a satnya, a fejlődésben lemaradt csirke.
{p}  A betegség korábbi formája ugyan nagy megbetegedési számmal, de csak néhány százalékos elhullással járt, és vakcinákkal eredményesen tudtunk védekezni ellene. Az utóbbi években elterjedt nagyon virulens (erős támadóképességű) kórokozó tojó típusú csirkékben akár hatvanszázalékos, hústípusúaknál 25-30 százalékos elhullást okozott, de a veszteségek helyenként ennél is nagyobbak.
A közvetlen kártételnél is nagyobb baj az, hogy a vírus a szervezetben immunhiányt, illetve az immunrendszer csökkent működését okozza, aminek következtében az állatok egyéb kórokozók ellen sem tudnak védekezni, sőt hatástalanok maradnak a különböző védőoltások is.
{p} A betegség felbukkanása és kártétele függ a vírustörzs erősségétől, a kórokozó behurcolásának lehetőségeitől, a csibék maternális - a szülőpárok oltása nyomán kialakult - ellenanyagszintjétől és a csirkék kellő időben történő vakcinálásától. A nagy létszámú telepeken szigorúbb a járványvédelem, gyakoribb a vírustörzs és a maternális ellenanyagszint meghatározása és az ezekhez "idomuló" vakcinálás, a legtöbb kistermelő ellenben azt sem tudja, honnan, melyik keltetőből származnak a csirkéi. És ha a keltetőt ismerik is, nem ismerik a tenyésztojások eredetét, nem tudják, hogy a vásárolt naposcsibék rendelkeznek-e, és ha igen, milyen mértékű védettséggel, vakcinálták-e őket és mikor.
{p} Hogyan védekezhetünk? Ne vásároljunk kelésgyenge naposcsibét! Akár naposcsibét, akár előnevelt csirkét veszünk, kérjük az írásos állatorvosi igazolást, ne elégedjünk meg a bemondással, mely szerint a csirke "minden ellen" oltott, védett. Amennyiben akár a származási hely ismeretlen, akár az állatok védettségét nem tudják igazolni, az állományt védtelennek kell tekinteni, és nekünk magunknak kell vakcináltatnunk. Tapasztalatok szerint a mai körülmények között a csirkék kéthetesnél idősebb korban még elfogadható maternális ellenanyagszint mellett sem képesek kivédeni a nagy ragályokozó képességű vírusok károsító hatását, ezért mindenképpen be kell oltani őket.
{p} Hogy mikor, hányszor és mivel vakcinálunk, annak eldöntése minden esetben állatorvosi feladat. Nemegyszer tapasztalható, hogy a kereskedő a napos- vagy előnevelt csirkével együtt az oltóanyagot is "szállítja", anélkül, hogy bárki meghatároztatta volna a védettséget, de találkoztam lejárt szavatossági idejű vakcinával, sőt olyan esetekkel is, amikor például kokcidiózis elleni szert vagy ismeretlen "löttyöt" kapott a termelő védekezés céljára (természetesen nem az állatorvostól).
{p} Különösen kistermelői körökben él az a gyakorlat, hogy egyszeri beoltással megoldottnak tekintik az ügyet. A vakcinázást minden esetben ismételni kell. Amint megvettük a csirkéket, azonnal beszéljünk állatorvosunkkal!
Mit tehetünk a betegség jelentkezése esetén? Az első tünetek jelentkezésekor a diagnózis érdekében forduljunk állatorvoshoz, mert vannak olyan fertőző betegségek, amelyektől (pl. a baromfipestistől) ezt el kell különíteni.
{p} A betegség nem gyógyítható, de a már megbetegedett állatok elhullása mérsékelhető ellenanyag-tartalmú készítményekkel és a szövődmények mérséklésével. A betegség lezajlása után alapos takarításra és fertőtlenítésre van szükség. Ne feledkezzünk meg az etető- és itatóedények, sőt a takarmánytároló fertőtlenítéséről sem! Mivel a kórokozó az alomban akár több hónapig is életképes maradhat, különösen ügyeljünk a trágya megsemmisítésére!