Az egyetlen ciktanyáj

{p} Mellettem fiatalember, Tisch Roland. A juhok gazdája. Pontosabban a családi gazdaság feje, huszonhét évesen.
- Cikták - mutat a juhokra. - Az egyetlen ilyenfajta nyáj Magyarországon. Sőt az egész világon.
Az iroda falán emléklapok, oklevelek garmadája. Kiállításokról, bemutatókról kapták valamennyit. Az asztalon fénymásolat a Magyar Állattenyésztés című folyóirat 1940-es számából. A tanulmány címe: A tolna-baranyai sváb juh. Írta: Schandl József egyetemi tanár.
{p}- Nemrég találtam a férjem iratai között.
Csinos, fiatalos asszony ül velem szemben, Tisch Roland édesanyja.
- Értékes munka, csak a címével nem értek egyet - néz a dolgozatra. - A cikta nem is olyan régen még szinte valamennyi sváb falu határában legelt, nemcsak Tolnában, Baranyában.
{p} Igen, erről magam is olvastam a régi magyar háziállatokról szóló, Eleven örökségünk című kötetben, amikor a Gerecse hegység lankái között megbúvó néhány száz lelkes sváb faluba, Vértestolnára készültem.
Amit én könyvből ismerek, azt az asszony történettel toldja meg. Amikor a férje elhozta a szekszárdi állami gazdaságból a 85 anyajuhból álló nyájat, s megmutatta a nagyanyjának, az felkiáltott:
{p} - Hiszen éppen ilyen volt nekünk is!
S hogy miképpen jutott Tisch József a nyájhoz? Tartozásképpen. No, nem neki tartoztak, nem úgy történt az. A Gerecse téesz állattenyésztési ágazatvezetőjeként Szekszárdon járt, hogy tárgyaljon az ottani állami gazdaság adósságtörlesztéséről. Felajánlották a ciktanyájat is. A téesznek nem kellett. Megvette hát magának Tisch József.
Ezek után azt sem nehéz kitalálni, hogy a ciktát a svábok hozták magukkal betelepedésük idején. Hagytak persze német földön is eleget belőlük, ám ott ma már írmagja sem maradt. Egy német állat, amely csak nálunk található? Igen. Amit ráadásul ma már a régi magyar háziállatok között tartunk számon? Akármilyen cifrán hangzik, de ez is így van.
{p} Tisch József szaporítani kezdte a fajtát, s mivel éppen azokban az években szaladtak szerte a téeszek, hodályt vett, épületeket, földeket - közel 180 hektárt -, s gazdálkodott. Elsősorban húsmarhákat tartott, a pénz abból jött.
A cikta inkább csak szerelem.
A bárányok a hodályban szabályos futóversenyt tartanak. Beállnak az egyik sarokba, s hirtelen, szinte vezényszóra indulnak. Futnak 25-30 métert, megállnak, fordulnak, startolnak ismét.
{p} - Szűkös nekik a hely - magyarázza Roland.
A hodály egyik végét a bikák számára kerítették le, a másikat pedig a borjas teheneknek és a musztángoknak.
Igen, musztángoknak. Haszon nincs belőlük, nem is azért tartja őket Roland, hanem hogy legyen mivel versenyeznie. De ha egy-egy marha elbitangol, akkor is lóra pattan, mint valamikor a farmerek a prérin, s lasszóval fogja be. Mert a Tisch családnak a gazdálkodás nemcsak pénzkereset, hanem életforma is. Vagy még ennél is több. Talán az életük.
{p} - De már épül az istálló a marháknak, csak egy éve leálltunk mindennel. Éppen egy éve, március 16-án meghalt az apám. A szíve vitte el. A hajsza, no meg a túlsúly. Nemcsak az állatok gondja volt az övé, hanem polgármesterként a falué is. Negyvennyolc éves volt. Minden leállt, a pályázati pénzösszegeket is befagyasztották.
- Mi lesz a ciktákkal?
- Amikor átvettem a gazdaság irányítását, sokat gondolkodtunk azon, felszámoljuk-e az állományt. Hiszen hasznot most sem nagyon hoz.
A gyapjúnak alig van ára, egy nyírásból harmincezer forint, ha bejön, miközben belekerül vagy százezerbe. A pénzt inkább a bárányok hozzák, darabjukért megkaphatják a tízezret, meg anyánként a négyezer forint állami támogatást. De nem kevés a kiadás sem. A család jövedelme továbbra is a húsmarhákból származik.
{p} - Végül úgy döntöttünk az édesanyámmal és Richárd öcsémmel, hogy megtartjuk őket. De a szokásos hódmezővásárhelyi kiállításra már végképp nem akartam elmenni, az csak a pénzt viszi.
- S mennek végül?
- Ezeket már arra különítettem el - mutat a három karámra. - Beláttam, nem tehetjük meg, hogy ne menjünk.
Már csak az édesapa emléke miatt sem.