Rétek gyógyító virága

Az elmúlt századokban rengeteg névvel illették : a németek mezei kedveskének vagy libavirágnak hívják, az angoloknál "nappal szeme", a svédeknél "papgallér" a neve. Nálunk ennyiféleképpen becézik: aprópere, boglár, bojtika, csibevirág, földipere, kisebbik nadály, murvai rózsácska, pászkamorzsa, perevirág, pipitér, pityérfű, pizselevirág, de mondjuk rukercnek, sziklai rózsácskának, tavaszfűnek és vadszázszorszépnek is. Az egyiptomiak a tavasz istennőjének szentelték e mezei szépséget, a keresztény szimbolikában Mária könnyeit jelképezi, amelyeket az egyiptomi meneküléskor hullatott. A virágnyelvben pedig - a hagyomány szerint - az ártatlanságot, a viszonzott érzelmet és a hallgatást fejezi ki a százszorszép.A fészkes virágzatúak családjába tartozó évelő növény leggyakrabban réteken, legelőkön fordul elő, de a parkok gyepének díszítésére is szokták a fűmag közé keverni a magját.

{p} A réti százszorszép nem csupán kedvességével lopta magát a szívünkbe, hasznos gyógynövény is. A népi orvoslás évszázadok óta vértisztító szerként tartotta nyilván. A virágából készült gyógytea nyálkaoldó, vizelethajtó, izzasztó és vérnyomáscsökkentő hatású. Napjainkban egyre bővül a nemesített, nagy virágú, kerti százszorszépek választéka. Magról vagy tőosztással szaporíthatjuk fehér, rózsaszínű és piros virágú fajait. Üde színfoltnak ültethetjük utak szegélyezésére, sziklakertbe, kőedénybe, erkélyládába. Jelentősebb kártevője nincs, a napos fekvésű, tápanyaggal ellátott talajt szereti.