Veszett rókák

A nyári hónapokban, amikor nappal az anya kölykeivel többnyire a kotorékban tartózkodik, alig észlelünk esetet, ámde nyár végén, amikor a fiatal rókák "önállósodnak", gyakoribb a betegség. Év elején, január-februárban éri el csúcspontját, amikor a párzások után gyakoriak a sérülések, így a fertőzött vagy beteg rókák nyálával a kórokozó vírus bejuthat a sebekbe.
Rendészeti intézkedésekkel (kutyák nyilvántartása, kóbor kutyák, macskák befogása, illetve kilövése, kutyák kötelező évenkénti védőoltása) az urbánus veszettséget sikerült szinte teljesen visszaszorítani. Az előforduló betegségek nagy része is abból ered, hogy a veszett róka bemerészkedik a lakott helyre, és ott más állatot fertőz.
{p}A sylvaticus veszettség elleni védekezés a rókák számának gyérítésével (kilövéssel, kotorékok elgázosításával) nem volt túl eredményes. Sokkal hatékonyabb a rókák szájon át történő vakcinázása csalétekbe rejtett, élő, de gyengített vírust tartalmazó oltóanyaggal. Az így termelődött ellenanyagok megvédik a veszettségtől az állatot.
Fontos volt, hogy a vakcina emberre és állatra egyformán ártalmatlan legyen, hiszen a kihelyezett csalétket más állatok is felvehetik. Az első vakcinázásokat 1978-ban, Svájcban és Németországban hajtották végre. A csalétek füstölt kolbász volt, abba fecskendezték bele a vakcinát. Ez a módszer egyrészt drága volt, sok ember kellett hozzá, másrészt nem eléggé hatékony, mert egy időben képtelenség megfelelő számú csalétket kirakni, és a nehéz terepek, bozótos, lápos, mocsaras területek kimaradnak. Ezért változtattak a csalétken és a kihelyezés módszerén is. Egy ideig a rókák által igen szívesen fogyasztott csirkefejet használták, ma a nagy tömegben jobban előállítható húspépből, hallisztből és paraffinból készült keveréket alkalmazzák.
A magyar szakemberek 1986-ban kapcsolódtak be az Európában a WHO által koordinált munkába, de a kihelyezés csak 1992-ben kezdődött el az Ausztriával határos területeken. A csalétkek kiszórására nálunk a növényvédelemből jól ismert AN-2-es típusú repülőket vetették be. 1996 őszétől már az egész Dunántúlon így vakcináztak, majd az eljárást kiterjesztették a keleti országrészre is. A védekezés akkor igazán hatásos, ha a kijelölt területeken évente kétszer, tavasszal és ősszel sikerül kiszórni négyzetkilométerenként legalább 15-20 csalétekkapszulát.A csalétek kiszórásával egy időben és azt követően még két hétig ebzárlatot kell elrendelni, a kutyákat és a macskákat zárva kell tartani, és a legeltetést is szüneteltetni kell. A vakcina ártalmatlan, de ha sebbe vagy nyálkahártyára kerül (hogyha a csalétek feltörésével szétfröccsen), akkor indokolt lehet az érintett személy védőoltása. Fontos a vakcinázás utáni kontrollvizsgálat annak felderítésére, hogy a csalétket felvette-e kellő számú róka. Ehhez az adott területről megfelelő számú rókát ki kell lőni, és laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni.A veszettség elleni védekezés közben igen fontos a lakosság tájékoztatása.