Világszám a magyar meggy

{p}
A meggy volt a magyarság első gyümölcse, melynek termesztéséről már a XVI. században leírást olvashatunk. Ezt követően Lippay János 1604-ben megjelent, Posoni kert című könyvében már több meggyfajta leírása szerepelt.
A cseresznye és a meggy rokonok. Az angolok "savanyú cseresznyé"-nek mondják a meggyet. Érdekesség, hogy míg a cseresznye meghódította egész kontinensünket Spanyolországtól Norvégiáig, Angliától az Urálig, addig a meggy jellemzően Kelet-Közép-Európa gyümölcse maradt. Lengyelország vezet mintegy százötvenezer tonnás éves termésmennyiséggel (zömmel magyar fajtákat termesztenek), az egykori Jugoszlávia területén is évi kilencvenezer tonna meggy terem. A hazai mennyiség 2000-re elérte a hetvenezer tonnát, de a több száz hektár fiatal ültetvény termőre fordulása után ez az érték lényegesen magasabb lehet.
A magyar meggy elsősorban a német piacon értékesül mint konzervipari alapanyag: befőtt, ivólé, lekvár készíthető belőle. A meggybor nem kapott hivatalosan sohasem igazi elismerést, miként a ribiszkeborok sem, hiszen a gyümölcshöz vizet és cukrot kell adni, ami a bortúltermelési válság idején igencsak borzolhatná a borászok idegrendszerét. Ma még talán kihasználatlan lehetőség a magozott, fagyasztott meggy, csakúgy, mint a magozott meggyaszalvány, valamint a kandírozott gyümölcs. A tartósítás azért is kívánatos lenne, mert ez a "puha" húsú gyümölcsféleség gyorsan romlik, s az ipari háttér, akár a házi aszalógépek és fagyasztóberendezések, átmeneti hűtőtárolók, növelhetnék a gazdák biztonságát.
{p}A fajták világában több fajtakörrel is találkozunk itthon. Az egyik a festőlevű cigánymeggytípus, amely légyártásra elsőrangú. Nemcsak a rostos levek lehetnének népszerűek, hanem a tükrösre szűrt bíborszínűek is. Az "üvegmeggyek", "spanyolmeggyek" illusztris képviselője a Pándy-fajtakör, ám termőképessége gyenge. Áttörést hozott a fajtáknál a Pándy típusú, ám öntermékeny hibridek megjelenése, amelyek Maliga Pál nemesítőnek köszönhetők. Ma Apostol János folytatja ezt a munkát. A tájszelekciós feltárás is jelentős, hiszen számtalan kiváló fajta született a különböző meggytermesztési körzetekben. A cigánymeggyklónok feltárásában Brózik Sándor alkotott maradandót, összefüggésben a Pándy-klónok megporzásával. Szabó Tibor az Újfehértói fürtös meggy felfedezésével írta be nevét a meggytermesztés történetébe, miként Pethő Ferenc is. Kovács Sándor a Pipacsmeggy szelektálásával hívta fel magára a figyelmet, ez a típus kedvelt a Benelux államok cukrászatában, mert leve nem hagy foltot. Ménesi Attila a Debreceni bőtermőt a cívisváros egyik kertjében fedezte fel. A Csengődi meggy az Alföldön született, és Apostol János figyelt fel rá, hogy a blumeriellás levélfoltosodás, a monília és a citospórás ágelhalás kórjával szemben ellenálló, ezért alkalmas az integrált termesztésre.A magyar meggy-"pakli" két ásza azonban jelenleg az Érdi bőtermő és az Újfehértói fürtös. Ez a két fajta uralja meggyexportunkat. Külföldön Duna és Balaton néven is forgalomba kerültek a könnyebb kiejthetőség kedvéért. Az érési sorozat igen hosszú: május 20-25-től indul és egészen július végéig tart, tehát sokáig piacon lehetnek a magyar megygyek.
Érdemes ezt a kincsünket továbbra is becsben tartani, hiszen antioxidáns-tartalma miatt a daganatos betegségek megelőzésében is nagy szerepe lehet.