Eszik is, isszák is a hibiszkuszt

A Kína és Kelet-India trópusi tájairól származó és a melegebb tájakon sokfelé elterjedt pompás virágú cserje tudományos neve (Hibiscus rosa sinensis) azonban elárulja, hogy a hawaii rózsa nem más, mint a hibiszkusz, amelyet kínai mályvacserjének vagy rózsamályvának is szoktak nevezni. Az első tövek az utazók jóvoltából kerültek Hawaii szigetére, ahol a nők a hajukba fonva, a ruhájukra tűzve vagy a fejükön koszorúként viselik rózsához hasonló virágát. A forró égöv alatt 4-5 méter magasságúra is megnő a növény, amelynek virágai az aprócska kolibriknek köszönhetik beporzásukat. Mivel a szépség és az egzotikum nem ismer határokat, az utóbbi időben a mérsékelt égövben is divatos lett. Fagyérzékenysége miatt nálunk azonban cserepes növényként terjedt el tűzpiros, rózsaszínű és sárgás virágú változatban.Haragoszöld, fényes levelei önmagukban is ékesek, a napfényes helyet, a gondos ápolást és a rendszeres tápoldatozást meghálálja. A hibiszkusz szaporítása nem körülményes, hiszen hajtásai hamar gyökeret eresztenek a vízben. Érdekesség, hogy a meleg égövben lakók a hibiszkusz virágából sajtolt sötét nedvet haj-, illetve szemöldökfestéknek használják. Sőt, egy Afrikában élő faj (Hibiscum sabdariffa) bíborpiros, savanykás ízű, magas C-vitamin tartalmú virágaiból teát is főznek. A Kelet-Indiában meghonosodott hibiszkuszok között olyanok is akadnak, amelyeket ehető termésükért vagy hasznos rostjukért termesztenek.