Növényvédelem

Csapadékos körülmények között a peronoszpóra és a szürkepenészes rothadás, száraz időjárás esetén pedig a szőlőlisztharmat okoz nagyobb kárt. A szőlőlevélatka károsítása elsősorban a tenyészidőszak kezdetén, míg a szőlőgubacsatka kártétele a tenyészidőszak második felében szembeötlő.
A peronoszpóra fertőzési forrásai a talajra hullott levelek, ahol a kórokozó gomba áttelel. Megfelelő időjárási körülmények között szaporítóképleteket fejleszt, amelyek a talajról felverődő esőcseppek segítségével a növény alsó leveleire jutnak, majd a légzőnyílásokon keresztül fertőzik meg a növényt. Rövid időn belül a fiatal leveleken sárgászöld foltok jelennek meg. Később a foltok fonákján fehér színű bevonat képződik. A fürtön hasonló tünetek jelentkeznek, végül a fürtkocsány és a bogyók is elszáradnak.
A lisztharmat fertőzési forrásai a beteg rügyek, ahol a kórokozó gomba a rügypikkelyek védelmében telel át, ezért a tél végi lemosó permetezés hatástalan  ellene. A fertőzött rügyekből beteg hajtások fejlődnek, amelyeken alig észrevehető lisztes bevonat jelenik meg. A pókhálószerű, szürkésfehér bevonat alatt a levél elbarnul. Leggyakrabban a fürtön jelentkezik a betegség. A zöld bogyókon a fertőzés után kialakul a lisztes bevonat, amely alatt a felület elbarnul és megkeményedik. A megkeményedő héjat a növekvő termés felszakítja, és a bogyó felreped. A fejlettebb bogyók repedésein keresztül gyakran kifolyik a bogyóhús, illetve a magvak láthatóvá válnak.
{p}A szőlő botritiszes betegségének a fertőzési forrásai az áttelelt élő vagy elpusztult növényi részek. A lehullott beteg fürtökön vagy a fertőzött vesszők háncsszövetében egyaránt képes a kórokozó gomba az áttelelésre. A gomba konídiumai légmozgással terjednek, és sebeken, elhalt virágmaradványokon, illetve ritkán az ép bőrszöveten keresztül fertőzik meg a növényt. A tünetek elsősorban az érésben lévő fürtön jelentkeznek. A bogyóra tapadó virágmaradványokon megtelepedő gomba csapadékos időjárás esetén képes megfertőzni a zöld bogyót, ugyanis a virágmaradványok szivacsként magukba szívják a nedvességet és felpuhítják az egészséges bogyó héját. Legnagyobb jelentősége azonban a sebeken, sérüléseken keresztül kialakuló fertőzésnek van. Okozhatja lisztharmatfertőzés, szőlőmoly, jégeső, homokverés, illetve a száraz periódust követő jelentősebb csapadék. Az érés vége felé lehullott csapadék nagyon gyakran vezet a bogyók felrepedéséhez. A fertőzött bogyókon szürke, nemezes bevonat fejlődik, és a fürt rohamosan rothadásnak indul.
A szőlő atkakártevői a rügypikkelyek alatt, illetve a kéregrepedésekben telelnek át. Károsításukat már rügyfakadáskor megkezdik, de könnyen észlelhető tünetek csak később alakulnak ki. A szőlőlevélatka károsítása következtében a hajtások gyengén növekednek, rövid ízközűek lesznek, és a levelek megvastagodnak. Ezzel szemben a szőlőgubacsatka kárképe a levelek fonákján megjelenő, kezdetben fehér, majd elbarnuló nemezes foltok formájában válik szembeötlővé. Mindkét atkafaj szeptembertől húzódik le az alsó állású rügyekbe, illetve a tőke kéregrepedéseibe, telelési helyet keresve.Még most is védekezhetünk a lisztharmat és a peronoszpóra ellen. A felszívódó szerek közül a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű Quadrist ajánlom, 0,1 százalékos töménységben. Ez a készítmény a szürkepenészes rothadás ellen is védelmet nyújt. A kontakt gombaölő szerek közül a Karathane FN-57 és a Rézoxiklorid 50 WP 0,1 százalékos, illetve 0,3 százalékos töménységű oldatainak kombinációját használhatjuk. A szőlőlevélatkák és szőlőgubacsatkák telelőre vonulásuk előtti gyérítésére egészítsük ki a választott gombaölő szert az Ortus 5 SC 0,1 százalékos oldatával, és ügyeljünk a 14 napos élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására.