Üzenjük

Sándor József, Gyulaháza
A leírás alapján a csemegeszőlő-tőkéken nagy valószínűséggel a fürtkocsánybénulás tünetei mutatkoztak. A betegség nem fertőzéses eredetű, hanem élettani betegség, amely többnyire hosszú időn keresztül csak műtrágyázott, csekély humusztartalmú, rossz vízháztartású talajokon jelentkezik. A tünetekre jellemző, hogy a fürtkocsány főtengelyén és a bogyóskocsányon néhány milliméteres besüppedő barna, lilásbarna vagy fekete foltok mutatkoznak. Ha a foltok körülölelik a kocsányt, ott a tápanyagszállítás megszakad, alatta a kocsányrészek elhalnak, a bogyók fejlődése leáll, töppednek, savanyúak maradnak. A tünetek hasonlítanak a botritisz fertőzéséhez, de itt a kocsányon lévő foltok határozott szegélyűek, száraz állományúak, és nem látható a gombafertőzésre jellemző szürke penészgyep. A botritisz másodlagos kórokozóként megtelepedhet a tőkén hagyott beteg kocsányokon, ezért megelőzésként a beteg fürtöket minél gyorsabban ajánlott eltávolítani.
A fürtkocsánybénulás kialakulását elsősorban megelőzéssel védhetjük ki. Fontos a talaj humuszszintjének növelése évenkénti szervestrágyázással. A humusztartalom javítható a talaj mulcstakarásával, a szerves anyag talajba forgatásával, Huminittel (ásványi huminsavval) vagy a magas humusztartalmú Alginit-oldatos beöntözéssel is. A betegség kialakulása után a még egészséges fürtök megmenthetők, ha magas magnéziumtartalmú, komplex hatású lombtrágyával lepermetezzük a tőkéket. A lombtrágyák közül magas magnéziumszintjének és összetételének köszönhetően kiemelkedően jó hatású a Biomit-Plusz, amelyet tenyészidőben két-öt alkalommal ajánlott kijuttatni a betegség megelőzésére és gyógyítására egyaránt.
{p}
Szabó Imre, Szilvásvárad
A küldött képeken egyértelmű a kajszi gutaütéseként ismert részleges fapusztulás, amely egy kórokozó baktérium és kórokozó gomba együttes fertőzésének a következménye. Az elhalást okozó baktérium a fák kérgén telepszik meg, az őszi csapadékos időben felszaporodik, és a sebzéseken keresztül behatol a növénybe. A baktérium novembertől március közepéig fertőz, elsősorban a táplálékszállítást végző háncsszövetekben szaporodik el, ahol a növény tartalék tápanyagait feléli. Az így legyengített fák fagyokra, szárazságra érzékenyebbek lesznek, ami kedvez a kórokozók további szaporodásának. Sajnos ezért a megtámadott fák csak ideig-óráig menthetők meg.  A kajszi gutaütés ellen elsősorban megelőzéssel védekezhetünk. Tapasztalatok szerint a szilva alanyra oltott kajszifák kevésbé érzékenyek a gutaütésre, közülük is kiemelkedően ígéretesek a Kisnánai lószemű és a Fehér besztercei szilvára oltott fajták. A nemes fajták közül jó ellenálló képességet mutatnak a Bergeron, a Borsi-féle kései rózsa és a Rózsakajszi C-1406 fajták, amelyek egyben késői kihajtásúak, és a virágrügyeik sem érzékenyek a lehűlésre. A már eltelepített fáknál fontos megelőzés, hogy a metszést elsősorban nyáron, a szüretet követően augusztus közepéig végezzük el, amikor nem fertőz a baktérium, és gyorsan gyógyulnak a sebek, vagy tavasszal a rügyfakadás és a virágzás közti időszakban. A gutaütés veszélyét jelentősen csökkenthetjük a fentieken túlmenően, ha lombhullás után elvégezzük a fák alapos réz-szulfát hatóanyagú lemosó permetezését, valamint a törzset és a vastagabb ágakat a téli törzsmeszeléssel fertőtlenítjük és a fagysérülések kialakulásától is megvédjük.