Gyümölcsfaültetés idején

A gyümölcsfaültetés időszakában szívleljük meg, hogy ma ültetett fáink évtizedekig lesznek társaink a kertben, hatnak annak arculatára, és persze nem közömbös az sem, hogy milyen hasznot hajtanak. Ezért - különösen ha nagyobb területet, illetve legalább öt-tíz fát ültetünk - készítsünk telepítési vázlatot. Egyszerű rajzon ábrázoljuk a kertet a lakóépületekkel, illetve a már meglévő fákkal. Ezen jelöljük be méretarányosan az új telepítések helyét, figyelembe véve (és jelölve) a tenyészterületet és a telekhatártól megszabott távolságot. Fontos, hogy tisztában legyünk a kert tájolásával is, ezért tüntessük föl az égtájakat. Ügyeljünk, hogy magasra növő, nagy koronájú fák ne kerüljenek a déli oldalra, mert a kert nagy részét beárnyékolják. Ide inkább alacsony és egyre magasodó bokrokat, kisebb fákat tervezzünk.
Az ültetés tervezésekor az egyik fő dolog a faj, illetve fajta megválasztása. Ha kertünk elég nagy, érdemes úgy összeválogatnunk ezek körét, hogy tavasztól késő őszig mindig érjen valamilyen gyümölcs. (Itt jegyezzük meg, hogy Fajtakalauz című rovatunkban rendszeresen közlünk fajtaismertetőt, amelynek áttanulmányozása megkönnyíti a választást.) Az alany megválasztását is meg kell gondolnunk, hiszen nem mindegy, hogy önálló faként, hagyományos koronaformában vagy sövényként akarjuk művelni a kiszemelt gyümölcsfákat. Másrészt az alany erőteljesen befolyásolja a ráoltott nemes tenyészterület-igényét is.
Itt kell fölhívnunk a figyelmet az egyik leggyakoribb ültetési hibára, a túlzsúfoltságra. Márpedig ahhoz, hogy gyümölcsfáink szépen és egészségesen fejlődjenek, szükségük van egy bizonyos minimális térre. Ez a tenyészterület-igény, amelyet minden fára és bokorra meghatároz a szakirodalom, s amellyel tisztában kell lennie a faiskolai eladónak is. Ajánlott telepítési elv, hogy inkább kevesebb fánk és bokrunk legyen, de szépen, arányosan fejlettek és egészségesek.
Az elmondottakon túl nagy jelentőségű a választott fajta termékenyülési viszonyainak az ismerete is. A fajták társítása, azaz a jó termékenyülés szempontjából egymást kölcsönösen jól porzó fajták együtt telepítése különösen az idegentermékenyülők esetében döntő fontosságú.
Ha szőlőt ültetünk, kötött talajra csak oltványt vásároljunk, mert a saját gyökerű európai vesszőt a szőlőgyökértetű (filoxéra) elpusztíthatja. Termesztési tapasztalatok szólnak amellett, hogy homoktalajra is érdemesebb oltványt ültetni, mert az ilyen tőke jobban ered, és erőteljesebben fejlődik. A vásárlásnál ügyeljünk, nehogy oltvány címén gyökeres európai szőlőt vetessenek meg velünk. (Az oltványon az oltásforradás helye jól látható.) Figyeljünk arra is, hogy ne legyen nyílós az oltvány, azaz az alany és a nemes legyen tökéletesen összeforrott.
Fokozatosan szedjük föl azokat a virágos növényeket, amelyek gumóját, hagymáját elraktározzuk télire. Így a muskátli, a kardvirág, a gumós begónia, a kánna szaporítóanyagát legelőször is tisztítsuk meg a földtől, majd szárítsuk meg szellős, árnyékos helyen, ezt követően pedig papírzacskókban, szaporítóládákban vagy lyukacsos hálóban tároljuk viszonylag száraz helyen. Nagyon száraz pincékben időnként (legalább havonta egyszer) permetszerűen meg kell öntöznünk a hagymákat és a gumókat, különben kiszáradnak.
Gereblyézzük össze a lehullott lombot mindenütt a kertben, és vigyük a komposztra. (Nagy pazarlás és tilos is elégetni ennyi szervestrágya-alapanyagot.) Ne felejtsük el időben elzárni a kerti csapot!