Budapesti magasröptű keringő

A fajta kitenyésztését előre meghatározott céllal 1907-ben kezdte meg Pöltl József és testvére, Ferenc. Céljuk az volt, hogy a meglévő magasröptű fajták röpteljesítményét mind emelkedésben, mind hosszidőben felülmúlják. Ez évben az Országgyűlés a Budapesti magasröptű keringőt - több őshonos magyar galambfajtával együtt - nemzeti kinccsé nyilvánította.

Házunk tájaÁcs Ferenc2004. 11. 12. péntek2004. 11. 12.
Budapesti magasröptű keringő


Az évtizedekig tartó kitenyésztés alatt az akkori röpgólyás galambokba Szegedi, illetve Danzigi keringőket, valamint postagalambot kereszteztek. Céltudatos szelekcióval csak a legjobb röpképességű egyedeket válogatták ki és tenyésztették tovább. Ekkor a fajtát a kitenyésztő fivérek neve után csak "Pöltli"-nek nevezték.
Ezek a galambok arányos testalkatúak, fejük sima, csőrük a homlok vonalát törésmentesen követi, színe fekete. Nyakuk mérsékelten vastagodó, függőleges tartású. A mell széles, domború, jól izmolt. A hát a vállak között széles, a farok felé enyhén keskenyedik. A szárnyak jól fejlettek, a test oldalaihoz szorosan simulnak. Tollazata kemény, feszes, a testhez szorosan simul.Az öt elfogadott változat a következő: koszorúsnyakú szegettszárnyú, koszorúsnyakú fehértestű, gólyás, fehér és pántos. Itt meg kell említenünk, hogy az addigi zöldesen, lilásan csillogó koszorúsnyakú galambok mellett megjelent a vörös színváltozat is, melyet a Zaremba testvérek céltudatos tenyésztői munkájának köszönhetünk.
Az első hivatalos röpversenyt 1925-ben rendezték. Mostanában a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Szövetségének (MGKSZ) röpszakosztálya rendezi az országos és nemzetközi röpversenyeket a mindenkori röpversenyszabályzat értelmében, melyet - ha szükséges - ötévenként megváltoztat. Ahhoz, hogy Európában, Amerikában és Ausztráliában is megismerték ezt a páratlan képességekkel rendelkező röpgalambfajtát, nagyban hozzájárult a Pöltl fivéreken kívül Albini Ernő, S. Kovács József, Schlosszer Jakab, Sturbán Gusztáv, Vass Jenő, Mezei Sándor, Fehér Zsigmond és Varga József. Ezek a régi galambászok nagy tenyésztői, versenyzői és szervezői tapasztalattal rendelkeztek, útmutatásaik segítségével sok országos bajnok született. Néhai Varga József évtizedeken át tájékoztatott bennünket a szövetség szaklapján keresztül az országos röpversenyekről és kiállításokról. Halálával nagy űrt hagyott maga után, melyet ez idáig senki sem töltött be.
Mind a mai napig a koszorúsnyakú szegettszárnyú galambok szerepelnek a legnagyobb létszámban az országos kiállításokon. A hetvenes-nyolcvanas években Pekó József, Kovács László, Mezei Sándor, a kilencvenes években Rácz Sándor, Takács Sándor, Kónyár Zsigmond, Huszarik András és Virág Ferenc állományából kerültek ki a szebbnél szebb rajzú galambok. Napjainkban ebből a rajzváltozatból Spanyiel János, Takács György és Ács Ferenc, a koszorúsnyakú fehértestűekből Hajnal József; a gólyásokból Dobosi István és Hajnal József, a fehérekből Farkas Péter, Hajnal József, Uhrner Antal és Ács Ferenc állít ki évek óta kiemelkedő minőségű példányokat. A pántos rajzváltozattal évtizedek óta nem találkozhatunk a kiállításokon.
Végezetül ne felejtsük el, hogy egy csodálatos, egységes röpgalambfajta "születését" is a Budapesti magasröptű keringőnek köszönhetjük. Ez pedig a Csepeli hófehér keringő, melyet a negyvenes évek elején fogadtak el önálló fajtaként.

Ezek is érdekelhetnek