Élő kert

Sonka, levesben főzött húsok nélkülözhetetlen kísérője a reszelt torma. A hazánkban vadon előforduló csípős közönséges torma gyógyászati célra is használatos. Termesztésre a debreceni magyar édes, hólyagos torma nemesített változatai használhatók. Legismertebb fajtái a Bagaméri, a Bihari, a Danvit, a Nemes és a Pózna, de a Délkelet-Európában és a szomszédos ázsiai területeken őshonos fajok is felhasználhatók nemesítési célokra.
Hazánkban őshonos, már honfoglaló őseink is ismerték, külföldön jellegzetes magyar fűszernövényként említik. Bírja a hideget, kint maradhat télire is, de az októberben kiszedett gyökerek minősége jobb. A levélzet a négyfokos hideget még elviseli. A kint átteleltetett torma tavaszszal új leveleket hajt.
Szaporítása egyéves talpgyökerekkel, dugványozással történik. A dugványok 4-10 milliméter átmérőjűek és 25-30 centiméter hosszúak. Az őszi kiszedésnél az egészséges talpgyökereket késsel, merőleges vágással szedjük le a gyökérről.
A torma, mint évelő növény, magszárat is fejleszt. Sátorvirágzatában apró, gömbölyű magokat találhatunk, de azokat szaporításra nem használjuk. Házi kertben árnyékos helyen, a vízforrás közelében évelni hagyják a tormát, mert a talajban maradt gyökerekről a következő évben kihajt. Üzemi termesztésben egyévesként nevelik, mert így jobb minőségű alapanyag kapható a feldolgozáshoz.
A növény kedveli a humuszban gazdag, kellően nedves talajokat. Öntéstalajokon nagyon szelíden díszlik. Kötöttebb talajokon csípősebb lesz a torma. Sok tápanyagot igényel, legjobb előveteményei a trágyázott növények, mint például a paprika, a dinnyefélék. Kiszedés után a földben jelentős gyökérállomány maradhat, ami az utána következő növénygenerációt gyomosítja. A torma kapás-, gyomelnyomó növény; például kendert termeszthetünk utána.
Telepítés előtt érdemes 40 cm mélyen fellazítani a talajt, esetleg szervestrágyázással egybekötve. Ezt megtehetjük ősszel is, de a tavaszi telepítés elterjedtebb. A pincében vagy veremben átteleltetett, kötegelt dugványokat átválogatva, az oldalukon levő hajszálgyökereket ledörzsölve 50-100 cm sortávolsággal készített 30-40 cm magas bakhátra, 30-35 cm távolságra ültetik. A gyökereket rézsútosan, hármas kötésben úgy duggatják, hogy a dugvány teteje 2-3 cm mélyen kerüljön a föld alá. Június-júliusban öntözzük 50-60 mm vízzel, így jobb minőséget kapunk. A bakhátat borús időben kibontva az oldalgyökereket - a talpgyökerek kivételével - késsel vagy durva vászonnal ledörzsölve eltávolítjuk. Próbáljuk meg egész évben gyommentesen tartani.
Életigenlő kertünkben a torma levét baktériumok elleni permetezőszerként használjuk. Tormalé-permetezéssel virágzásban is védekezhetünk a monília ellen. Szépítészeti célokra, szeplők halványítására, eltüntetésére is alkalmas a tormából készített kenőcs.