Mozdulatlan viaszvirág

A növényt Brown angol botanikus Hoy nevezetű kertészéről nevezte el. A viaszvirág ugyanis latinul: Hoya.
Csak déli fekvésű, napos ablakok mellett fejlődik és díszlik igazán. Kúszónövény lévén viráglétrára vagy ívben hajlított, vékony, de erős, rozsdamentes drótra, illetve mutatós fából készült viráglétrára csavarhatjuk a hajtásait. A viaszosan fénylő levelek önmagukban is mutatós koszorút adnak, a tavasz végén megjelenő bimbókból fejlődő, mézillatú virágok sokasága pedig a ráadás.
Nyáron bőven öntözzük és tápoldatozzuk, akkor bőséges napfény mellett tavasztól őszig virágzik. A déli órák erős napsugaraitól viszont védenünk kell. Télen azonban - 10-12 fok körüli hőmérsékleten tartva - csak mérsékelten adjunk vizet neki, mert a túlöntözés a növény pusztulását okozhatja. A hideg hónapokban is állítsuk cserepét ablak közelébe, hogy ne szenvedjen fényhiányban. Téli gondoskodásunkért nyáron garantáltan bőséges virágzatot kapunk fizetségül.
Hajtásdugványozással szaporíthatjuk. Minden levélpárból egy-egy dugvány készíthető. Rövid, egy-két rügyes dugványokat érdemes vágnunk, amelyek vízben és homokos földben egyaránt könnyen meggyökeresednek. Ekkor ültessük a növényeket homokkal kevert komposztföldbe, amelyhez agyagos földet is adhatunk. Ne tegyük túlságosan nagy cserépbe, mert akkor csak a levélzet lesz dúsabb, a virágzás pedig nagy valószínűséggel elmarad. Mivel nagyon lassan fejlődnek a hajtások, elég 3-4 évente átültetni a viaszvirágot kicsivel nagyobb cserépbe.
Növényünk egyáltalán nem örül a helyváltoztatásnak, különösen a bimbók megjelenése után és a virágzáskor kényes erre: leggyakrabban bimbói, virágai ledobásával válaszol a sok mozgatásra. Azt sem szereti, ha az elvirágzott részeket levágjuk róla, ezért meg kell várni, amíg maguktól lehullnak. A virágszáron újabb bimbók fejlődnek, amelyek gyakran még abban az évben kinyílnak.