Szépít a ritkító metszés

Gyümölcsfáink a vesszőkön (az egyéves részeken), illetve a két-három éves gallyakon, ágakon hozzák a legtöbb termést. Az ilyen korú részek aránya egyben meg is határozza az adott fa termésének mennyiségét és minőségét. A gyümölcsfa korosodásával az ilyen aktív részek aránya fokozatosan a korona külső terébe húzódik, a belső részek pedig fölkopaszodnak. Mindez együtt a korona teljes termőfelületének minőségromlásához, csökkenéséhez vezet, ami előbb-utóbb a termésben is megmutatkozik. Hogy ezt a kedvezőtlen folyamatot megállítsuk, illetve mérsékeljük, termő korú gyümölcsfáink koronáját évente-kétévente ritkítanunk kell.
 A levágandó növényi részt jó mélyen fogjuk be az olló pengéi közé, így mindig helyesen, azaz a vágópenge tövével, és nem a hegyével vágunk. Metszéskor a levágandó részt bal kezünkbe fogva egyenletes erővel feszítsük a vágás irányába, a támasztópengére. Vágáskor ne feszegessük az ollót oldalirányban, csak a vágás síkjában mozgassuk. Két centiméternél vastagabb átmérőjű gallyak, ágak eltávolítására már ne metszőollót használjunk. Ugyanígy a vékonyabb, de elszáradt ágrészeket se ollóval, hanem fűrésszel vágjuk le.
A korona ritkítását mindig a vázág külső felületén kezdjük, és innen haladjunk befelé, körbe a koronán. A beavatkozást a sérült, beteg, egymást keresztező, illetve meredeken fölfelé álló vesszők, gallyak eltávolításával kezdjük, ezt követően ritkítsuk az egészségeseket. A korona belsejében lehetőleg őrizzünk meg minden termőalapot, azaz vesszőt, gallyat, illetve termőrészt. Ez azért fontos, mert itt a fölkopaszodás miatt már amúgy is meggyengülnek, megritkulnak. Ha ebben a koronatérben a vesszőket, gallyakat nem tőből távolítjuk el, hanem azokat úgynevezett ággyűrűre (fél centiméteres csonkra) metsszük, az ebből kihajtó rejtett rügyekből új termőalapot nevelhetünk.
Az almát és a körtét fagyban is metszhetjük, de csak mínusz öt Celsius-fokig. Fagypont alatt dolgozva azonban húzzunk kesztyűt, mert ha csupasz kézzel fogjuk meg a vesszőt, a hirtelen ható kézmeleg hatására fagyfoltok keletkezhetnek a növényen. A csonthéjasok metszésével még várhatunk, legjobb, ha beavatkozásunkat a piros bimbós állapotukra időzítjük.
A ribiszke és köszméte bokrainak öt-hét évesnél idősebb ágain már kevesebb és apróbb a gyümölcs. Ezeket tőből vágjuk ki, mert így új hajtások, illetve új termőalapok képzésére késztetjük a növényeket. A törzses köszméte ágait hasonlóképpen ifjítsuk meg. A földig hajló gallyat, vesszőt kurtítsuk vissza, így elkerüljük, hogy a majdani termés a földre érjen. A málnást tisztítsuk meg az (elszáradt, elpusztult) letermett részektől, mert ezek csak a munkát akadályozzák, amellett betegséget okozó fertőzések forrásai is.
A metszés, fűrészelés során ejtett sebek a károsítók fertőzésének kiindulásai, ezért minden egy centiméteres átmérőnél nagyobb sebet lássunk el sebkezelő készítménnyel.