Üzenjük

A tűzelhalás néven ismert baktériumfertőzés az almatermésűeket (alma, körte, birs, naspolya, galagonya és a dísznövények közül a japánbirs, a madárbirs és a tűztövis) fertőzi meg. A baktérium 18 és 32 Celsius-fok közötti hőmérsékleten, párás körülmények között fertőz, leggyakrabban a fák virágzása és másodvirágzása időszakában. A kórokozó sérüléseken és légzőnyílásokon keresztül is bejuthat a fatestbe, fertőzött eszközökkel (metszőolló, fűrész), rovarok és madarak útján is terjedhet. Ahol felüti a fejét, ott futótűzként terjed, nagyon rövid idő alatt nagy területen elpusztíthatja a baktériumra érzékeny növényeket. Mivel a fertőzés igen nagy gazdasági kárt okozhat, a tűzelhalás karanténbetegség: a tünetek észlelésekor azonnal értesíteni kell a körzeti növény-egészségügyi állomást, és utasítása alapján meg kell kezdeni a védekezést. Legszembetűnőbb a tünetek közül, ha a fák elvirágzása után a fiatal hajtásvégek pásztorbotszerűen visszahajlanak, és a virágok megfeketednek, a levelek barnák, szárazak. A baktérium, különösen meleg, párás időben, nagyon gyorsan terjed. Amint lehet, a fertőzött hajtásokat - legalább negyven centiméteres egészséges résszel együtt - azonnal vágjuk le és égessük el a vágóeszközt minden vágás előtt fertőtlenítve! Ha a kórokozó a fás részeken, sebzéseken hatol be, helyén besüppedő, szélükön gyakran berepedő, lilás kéregelhalások, rákos sebek alakulnak ki. Az ilyen sebek szélén tavasszal elszaporodnak a baktériumok, amelyek mindegyikét, mintegy védőburokként, cukros nyálka vesz körül. Ezt az édes nedvet számos rovar, köztük a beporzó méhek is nyalogatják, majd átviszik a virágzó fákra, cserjékre. Esős, párás időben így végigfertőzhetik a növényeket. A kórt leginkább megelőzni lehet. Tél végén a rezes lemosószerek közül a leghatásosabbak az ionos rézkészítmények (Champion 50 WP, Bordói lé FW) és nagyon jó az antibiotikus hatású (baktériumölő) Kasumin 2L. Fontos a mechanikai védelem, a sebek kitisztítása, fertőtlenítése, lezárása is. A tápanyagok közül kerüljük a nitrogén-túltrágyázást, mert az segíti, míg a kálium gátolja a baktérium szaporodását.
A tűzelhalással szemben a moníliagomba fertőzése nem okoz ilyen nagy kárt. A hajtáspusztító moníliafaj elsősorban a meggyet, ritkábban a cseresznyét, kajszit és a szilvát (tehát csak a csonthéjas gyümölcsfákat) támadja meg, ha a virágzás idején hűvös, csapadékos az időjárás. Védekezés hiányában a fertőzött hajtások elszáradnak, olyanok lesznek, mintha leforrázták volna őket. A gyümölcsrothadást okozó moníliafaj az almatermésűek és a csonthéjasok gyümölcsén egyaránt károsíthat, de ez a faj a fákat nem veszélyezteti. A moníliafertőzés ellen is nagyon fontos a megelőző védekezés: a fertőzött hajtások levágása, összegyűjtése a gyümölcsmúmiákkal együtt és a megsemmisítésük, a fák tél végi rezes lemosó permetezése és szükség esetén a virágzás kezdetén és végén permetezés kaptán- vagy benomiltartalmú szerek valamelyikével.