Aluszékony kiscsibék

Sokan kora tavasszal megveszik a naposcsibéket, hogy korán vágni való csirkéik legyenek. Aki nem húshibrideket, hanem kettős hasznosítású fajtákat, illetve tojóhibrideket vásárol, és azt akarja, hogy jércéi még abban az évben, kora ősszel tojni kezdjenek, annak is célszerű beszereznie napos állatait.

Házunk tájaDr. Böő István2005. 04. 01. péntek2005. 04. 01.
Aluszékony kiscsibék

Akiknek nincs nevelésre alkalmas helyük, vagy csak egyszerűen nem kívánják "pátyolgatni" a kiscsibéket, arra gondolnak, jobb a pár hetes, már kitollasodott csirke, azzal kevesebb a baj, így hát előnevelt csirkét vásárolnak.
Mindenki találkozhatott már azzal a jelenséggel, hogy a 2-10 hetes - de leggyakrabban a 3-6 hetes - állományban hirtelen, egyik napról a másikra a csirkék bágyadtak, aluszékonyak, étvágytalanok, sápadtak lesznek, tollazatuk borzolt. Ha éppen nem alszanak, akkor nehézkesen mozognak, reszketnek. A bélsár vízszerű, habos, fehér, sárgás, esetleg véres (utóbbi esetben kokcidiózissal párosul). A fokozott folyadékveszteség miatt gyakori a kiszáradás, a satnyaság. Az elhullások már a betegség harmadik napján is jelentősek lehetnek, a legtöbb állat az 5-7. napon pusztul el. A megbetegedett csirkék aránya elérheti a kilencven-száz százalékot is, a tojó típusúak 50-60, a hús típusúak 25-30 százaléka elpusztulhat.
Joggal "vívta ki" magának ez a betegség a "tavaszi baromfiudvar réme" elnevezést. Amúgy a betegség neve fertőző bursitis, vagy gumborói betegség (először az USA-beli Gumboróban észlelték). A kórokozó vírus ellenálló képessége jó, a betegség egy-egy telepen vagy udvarban majdnem mindig behurcolás által tör ki, általában fertőzött csirkék, szállítóeszközök és göngyöleg a ludas benne. De terjeszthetik a fertőzést más tárgyak, istállókban élő rágcsálók, bogarak, sőt maga az ember is, legtöbbször a lábbelire tapadt bélsárral, alommal. A betegség megjelenése gyakoribb ott, ahol tartástechnológiai, higiéniai, trágyakezelési, takarmányozási hiányosságok is vannak, vagy ahol egy épületben más-más életkorú csirkéket tartanak.
{p}
A betegséget gyógyítani nem lehet, legfeljebb a szövődmények csökkentése érhető el, ezért mindenképpen a megelőzésre kell törekednünk. Talán nincs még egy olyan fertőző betegség, amely ellen annyiféle vakcina állna rendelkezésre, mint a gumborói betegség, de némelyik évjáratban a veszteségek mégis igen nagyok.
Mit tehetünk a betegség megelőzésére? Naposcsibét olyan helyen vásároljunk, ahol a tenyésztés, a szaporítás, a keltetés és a forgalmazás állat-egészségügyi háttere rendezett. Kérjünk írásos állatorvosi igazolást a vakcinázások elvégzéséről, ne érjük be a szóbeli ígérettel, hogy a napos csibe minden ellen oltott, védett. Amennyiben akár a származási helyet, akár a csirkeállomány védettségét nem tudják igazolni, nekünk magunknak kell vakcináztatni. Hogy mikor, hányszor és mivel, annak eldöntése minden esetben az állatorvos feladata. A spórolási céllal végzett, manapság divatos "magánkezelések" majdnem mindig megbosszulják magukat - és a legdrágább az elpusztult csirke. Törekedjünk a kórokozó behurcolásának megakadályozására! Ne vegyük meg a kelésgyenge csibét! A különböző életkorú, hasznosítási irányú (hús, vegyes, tojó) csirkéket ne keverjük össze még a kis létszámú udvarokban sem! Ha mégis jelentkezett a betegség, lezajlása után alaposan takarítani és fertőtleníteni kell.

Ezek is érdekelhetnek