Aluszékony kiscsibék

Akiknek nincs nevelésre alkalmas helyük, vagy csak egyszerűen nem kívánják "pátyolgatni" a kiscsibéket, arra gondolnak, jobb a pár hetes, már kitollasodott csirke, azzal kevesebb a baj, így hát előnevelt csirkét vásárolnak.
Mindenki találkozhatott már azzal a jelenséggel, hogy a 2-10 hetes - de leggyakrabban a 3-6 hetes - állományban hirtelen, egyik napról a másikra a csirkék bágyadtak, aluszékonyak, étvágytalanok, sápadtak lesznek, tollazatuk borzolt. Ha éppen nem alszanak, akkor nehézkesen mozognak, reszketnek. A bélsár vízszerű, habos, fehér, sárgás, esetleg véres (utóbbi esetben kokcidiózissal párosul). A fokozott folyadékveszteség miatt gyakori a kiszáradás, a satnyaság. Az elhullások már a betegség harmadik napján is jelentősek lehetnek, a legtöbb állat az 5-7. napon pusztul el. A megbetegedett csirkék aránya elérheti a kilencven-száz százalékot is, a tojó típusúak 50-60, a hús típusúak 25-30 százaléka elpusztulhat.
Joggal "vívta ki" magának ez a betegség a "tavaszi baromfiudvar réme" elnevezést. Amúgy a betegség neve fertőző bursitis, vagy gumborói betegség (először az USA-beli Gumboróban észlelték). A kórokozó vírus ellenálló képessége jó, a betegség egy-egy telepen vagy udvarban majdnem mindig behurcolás által tör ki, általában fertőzött csirkék, szállítóeszközök és göngyöleg a ludas benne. De terjeszthetik a fertőzést más tárgyak, istállókban élő rágcsálók, bogarak, sőt maga az ember is, legtöbbször a lábbelire tapadt bélsárral, alommal. A betegség megjelenése gyakoribb ott, ahol tartástechnológiai, higiéniai, trágyakezelési, takarmányozási hiányosságok is vannak, vagy ahol egy épületben más-más életkorú csirkéket tartanak.
{p}
A betegséget gyógyítani nem lehet, legfeljebb a szövődmények csökkentése érhető el, ezért mindenképpen a megelőzésre kell törekednünk. Talán nincs még egy olyan fertőző betegség, amely ellen annyiféle vakcina állna rendelkezésre, mint a gumborói betegség, de némelyik évjáratban a veszteségek mégis igen nagyok.
Mit tehetünk a betegség megelőzésére? Naposcsibét olyan helyen vásároljunk, ahol a tenyésztés, a szaporítás, a keltetés és a forgalmazás állat-egészségügyi háttere rendezett. Kérjünk írásos állatorvosi igazolást a vakcinázások elvégzéséről, ne érjük be a szóbeli ígérettel, hogy a napos csibe minden ellen oltott, védett. Amennyiben akár a származási helyet, akár a csirkeállomány védettségét nem tudják igazolni, nekünk magunknak kell vakcináztatni. Hogy mikor, hányszor és mivel, annak eldöntése minden esetben az állatorvos feladata. A spórolási céllal végzett, manapság divatos "magánkezelések" majdnem mindig megbosszulják magukat - és a legdrágább az elpusztult csirke. Törekedjünk a kórokozó behurcolásának megakadályozására! Ne vegyük meg a kelésgyenge csibét! A különböző életkorú, hasznosítási irányú (hús, vegyes, tojó) csirkéket ne keverjük össze még a kis létszámú udvarokban sem! Ha mégis jelentkezett a betegség, lezajlása után alaposan takarítani és fertőtleníteni kell.