Családtagok a solymászfarmon

Ahol véget ér a falu, ahol már nincsenek utak és nem járnak autók, ahol erdők, mezők találkoznak, ott található a farmosi solymászfarm. A farm gazdája, Sági Oszkár egy vándorsólyommal a vállán mutatja be a különös birodalmat.

Házunk tájaJurányi Anna2005. 04. 22. péntek2005. 04. 22.
Családtagok a solymászfarmon

- Amint fölébredek, rögtön a kedvenc szirti sasom fészkére látok. Ezt a csodálatos madarat egy német tenyésztőtől kaptam - meséli lelkesen. - Évek óta próbálja kikölteni a tojásokat, de hiába. Ha sikerülne, az szenzáció lenne, hiszen Magyarországon fogságban élő szirti sas még nem szaporodott. Amikor kotlik, naponta többször fölmegyek hozzá, s amíg ő eszik, én őrzöm a tojásokat. No nem ülök rájuk - neveti el magát -, csak betakargatom, melegen tartom őket a kabátommal.
- Mennyire fogadja el az emberi törődést a vadon éléshez szokott madár?
- Ahogy a kutya falkavezérnek tekinti a gazdáját, a sas már-már a "párjának" fogadja el a vele törődő embert. Megbízik bennem, tudja, hogy csak jót akarok neki. Nélkülem már nem tudna élni.
- Hogyan telik egy napja, miután ellátta, megetette, szeretetéről biztosította a szirti sast?
- Természetesen ellátom a többi állatot, köztük a vadászgörényeket, a hüllőket is, kitakarítom a helyüket, majd kimegyek röpíteni. Most ezzel a sólyommal dolgozom. Sportosan kell tartani az izomzatát, mert készülünk a vadászatokra. Korábban csak társas vadászatokon lehetett sólyommal apróvadra vadászni, szerencsére a legújabb vadászati törvény végre elismert, szabályos egyéni vadászati módnak tekinti a solymászatot is.
- Lehet, hogy helyreáll hazánkban a solymászat ősi rangja?
- Ismeretes, hogy népünk eredetét, ősi történelmét végigkísérik a kerecsensólyomról, a turulmadárról szóló mondák, amelyek sajnos lassan feledésbe merülnek. A solymászattal nemcsak a természet szeretetére, a madarak védelmére, hanem legszebb kultúrtörténeti emlékeink ápolására is szeretném felhívni a fiatalok figyelmét. És ez nem valamiféle magyarkodás, sokkal inkább hagyományőrzés, múltunk tisztelete. Ázsiai eredetű kerecsensólyom-állományunk már szépen gyarapodik, és egyre több a szirti sas és a vándorsólyom is.
{p}
- Ma már azt is kevesen tudják, mit jelent a solymászat...
- Ez egy összefoglaló gyűjtőnév. Magyarországon mindenkit, aki sólyommal, héjával vagy sassal vadászik, solymásznak neveznek. Ázsiában például külön neve van a sassal való vadászatnak. A solymászat életforma. Nem lehet úgy tenni, mint egy puskás vadászat után, hogy beakasztjuk a szekrénybe a fegyvert, majd fél év múlva újra elővesszük. A madarakkal naponta kell foglalkozni, nagyon sok türelemmel, odaadással, szeretettel. Sokáig természetvédelmi őrként dolgoztam, és több mint harminc éve solymászkodom. Mindig csodálattal tölt el a madarak külleme, viselkedése, minden egyes szárnycsapásuk. Külön öröm, amikor a sasom a kezemre száll. Vagy amikor hazaérek, és boldogan üdvözölnek, csivitelnek, dalolnak. Bejártam Mongóliát, Szibériát, rókára is vadásztam sassal, óriási élmény volt. Magam is afféle vándorsólyom voltam, sokat csavarogtam külföldön, főként Németországban, Dániában vállaltam tenyésztői munkát. Rendszeresen szerepeltem továbbá a sasommal szabadtéri színházakban és filmes madáridomár-dublőrként.
- Mi vonzotta haza a farmosi tájra, miután mindent megtanult a madarak természetéről?
- Az, hogy saját tanyámon egy olyan madárudvart hozzak létre, amely szervesen illeszkedik a Tápió menti természetvédelmi környezetbe, megfelelő élettér az állatok számára, és kiváló bázisa lehet a természetvédelmi nevelésnek. Madármegfigyeléseket, kiállításokat, klubfoglalkozásokat szervezek, igyekszem megértetni az emberekkel, főként az iskolás gyerekekkel, hogy ne bántsák, hanem védjék értékes, nagy testű ragadozó madarainkat. Elmondom például, hogy az egerészölyv nem fogja meg a kakast, csak bogarat és egeret eszik. Műfészkeket helyezünk ki, hogy visszahódítsuk a madarakat valahai természetes élőhelyükre. Szerencsére a szarkák, a hollók, a sasok, a vércsék és társaik egyre szaporodnak, így nem kell félni attól, hogy csupasz lesz felettünk az égbolt.
- A világtól elvonult, nomád élet sem olcsó manapság, főként az egyre népesebb - és éhesebb - madársereglettel körülvéve.
- Bizony, mire megveszem a takarmányt és a gyógyszereket az állatoknak, jó, ha havi egy-kétezer forintom marad a rokkantnyugdíjamból - mondja Sági Oszkár. - A madárudvar konyhájának alapanyagát (egereket, patkányokat) magam tenyésztem. Saját ellátásomra nyáron olcsón megveszem a krumplit, a hagymát és más szükséges élelmiszert. Ilyenkor ugyanis kelendő a vadászgörény, abból jutok némi kiegészítő jövedelemhez.

Ezek is érdekelhetnek