Ne legeljen a beteg birka!

A nyájat úgy kell előkészíteni a legeltetéshez, hogy fokozatosan szokjon hozzá a megváltozott körülményekhez. Kihajtás előtt a hodályokat gyakrabban szellőztessük, az állatok töltsenek több időt a karámban, és ha lehetséges, már a legeltetés előtti két hétben etessünk kaszált zöldtakarmányt. Nálunk hagyományosnak mondható a György-napi kihajtás, ehhez azonban nem kell ragaszkodnunk. A juhot nem akkor kell kihajtani a legelőre, amikor a téli takarmánykészlet elfogyott, hanem akkor, amikor a talaj már kellően kiszáradt, és a juh hegyes körmeivel nem sérti a zsenge gyep gyökerét, sarjhajtásait, mert a fű már kellően megerősödött.
A legelőre csak egészséges, betegségektől mentes állatokat engedjünk. Azokon a tájakon, ahol egyes fertőző betegségek (például a tetanusz, a lépfene, a rosszindulatú vizenyő) előfordulnak, az állatokat legelőre hajtás előtt védőoltásban kell részesíteni. A parazitás betegségben (májmételykór, galandférgesség, gyomor-bélférgesség, tüdőférgesség, kergekór) szenvedő állatokat kezelni kell. Mivel a belső élősködőkkel való fertőzöttség megállapításához bélsárvizsgálat szükséges, s mert gyakorlati tapasztalataim szerint ezt sok helyen elmulasztják, megnyugtatóbb, ha megelőzésként is elvégezzük a kezelést. E gyakori juhbetegségek kórokozói általában köztes gazdák által fejlődnek ki (törpe iszapcsiga, atka), amelyek elsősorban a vizes, lápos, mocsaras területeket kedvelik. Fordítsunk gondot kiiktatásukra, illetve kerüljük az ilyen juhlegelőt!
A kergekór okozója egy hólyagféreg, amely a kutya egyik galandférgének a fejlődési alakja, tehát a pásztorebeket, valamint a legelő környékén lévő házőrző kutyákat is féregteleníteni kell. A tavaszi nyírás után 10-14 nappal végezzük el a rühösség megelőzését-kezelését célzó fürösztést vagy oltást. A gyakori végtagbetegségek (büdös sántaság) megelőzéséért a kihajtás előtt három-négy héttel végezzünk csülökápolást. A legalább ötvenanyás állományok brucellózisra irányuló vérvizsgálatát az állat-egészségügyi hatóság által megszabott időközönként kell végrehajtani.
A felnőtt juh naponta négy-öt liter vizet fogyaszt, ezért legalább egyszer, melegben többször is célszerű itatni. Legszívesebben a folyó vizet isszák, ezért egy régi juhászszokás szerint a vizet ne engedjük ki előre a vályúba, hanem csak akkor, ha már a vályú előtt állnak az állatok. További jó tanácsok: kerüljük a legelő túlzsúfolását, és jó, ha a legelőn is van árnyékoló.