Oázist a Homokhátságra

Aki felismeri a váltásban rejlő lehetőségeket, annak van esélye a sikeres gazdálkodásra. Ebben óriási segítséget nyújt a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara, ahol a homokhátsági célprogram keretében évek óta tartanak szakmai rendezvényeket és mintakerti bemutatókat az érdeklődőknek. Nemrég újraindultak a programok, előbb a szántóföldi növénytermesztés, majd a meteorológiai mérések hasznosításának kérdései kerültek napirendre.
Alapvető cél a Homokhátság vízhiányos természeti adottságai között végzett tevékenység alkalmazkodóképességének javítása. A kísérletek elindítása, a mintagazdaságok kialakítása és működtetése, a gazdák tájékoztatása és képzése azt segíti elő, hogy a térségben élő és boldogulni akaró gazdálkodók megtalálják a kiutakat kínáló, alternatív növénytermesztés sikeres területeit, valamint felfedezzék maguknak az új, szárazságtűrő fajtákat, és figyeljenek a tájmegőrzésre, legyen fontos számukra a környezetvédelem.
Ebbe a folyamatba kapcsolódott be a tápiószelei Agrobotanikai Intézet, ahol Szárazságtűrő és alternatív növények faj- és fajtakínálatának bővítése címmel kezdtek kísérleteket. Új fajtákat tenyésztenek ki, ugyanakkor feledésbe merült hazai kultúrnövényeket is favorizálnak. Kisparcellás kísérleteikben 25 növényfaj és 147 fajta szerepel. A célprogram résztvevői sokféle szárazságtűrő növényt kipróbáltak már, így ismerik például a homoktövis, az amaránt, a tönkölybúza, a köles, az évelőrozs, a cirok, a szudáni fű, a facélia, a batáta hódító útját, de tisztában vannak egyes fajok buktatóival is. Ígéretes a cicorlencse, a csicseriborsó, a sáfrányos szeklice, jó termést hoz a szója, a pohánka és a homoki bab. Kivételes szárazságtűrő takarmány a görögdinnye; ez nem is véletlen, hiszen a faj a Kalahári-sivatagból származik. Csak az a sajnálatos, hogy bennünket is utolér az elsivatagosodás. Most a gazdákon múlik, tudnak-e oázist teremteni a vízhiányos Duna-Tisza közén.