Élő kert

Egy lisztérzékeny olvasónk azt kérdezte, milyen növény magjából készült lisztet használhat. Válaszom, hogy például az amarántét, amely a disznóparéjfélék családjába tartozik. Huszonhat faja közül tizenegy hazánkban is előfordul, ilyen például a szőrös disznóparéj. A díszkertekben a bókoló amarántot vagy rókafarkot ismerik.
Takarmányként a Réka fajta engedélyezett. Vitaminokban és ásványi sókban gazdag a levélzete. Igen gazdag kalciumban, vasban, C-vitaminban, és három százalék körüli arányban fehérjét is tartalmaz. Ahogyan a takarmánykukoricából szedegettük a zsenge főzni való tengerit, az amaránt zsenge szárát is a spárgához, levelét a spenóthoz hasonlóan fogyaszthatjuk.
A magjáért termesztett étkezési amaránt őshazája Közép-Amerika. E fajokból nemesített fajtái szerepelnek a Nemzeti fajtajegyzékben, Edit, Enikő, Maros, Rózsa néven. Magjuk aranysárga színű, fehérjetartalmuk 16 százalék körüli, és ideális bennük az aminosavak összetétele. Lizinből például lényegesen többet tartalmaz az amaránt, mint a gabonafélék, glutén nincs benne, ennek folytán lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Szénhidráttartalma kisebb, mint a gabonaféléké, olajban viszont dúsabb. Fogyasztása nem okoz emésztési zavarokat, hús pótlására, tojás helyettesítésére is felhasználható.
Termesztésére azok a területek alkalmasak, ahol vad alakjai is előfordulnak. Itt fokozatosan kell ügyelni a gyomtalanításra az esetleges átporzások megelőzéséért. Melegigényes növény, 16 Celsius-fok körül csírázik. Az egyenletes, gyors kelés érdekében apró morzsás, tömör magágyat kell készíteni. Május derekán vethetjük aprómagvetésre alkalmas géppel, mert hektáronként fél kilogramm magot kell elszórni egyenletesen, 0,5-1 centiméter mélyre, művelési módtól függően 45-75 centiméter sortávolságra. A gyors, egyenletes keléshez melegre és vízre van szükség. Vízről csak keléskor szükséges gondoskodni, mert mélyre hatoló gyökereivel később megtalálja az altalajban rejlő nedvességet.
Teljes virágzásban szükséges az "idegenelés", amikor is eltávolítjuk a szőrös disznóparéjegyedet. Amikor a virágzat elveszíti élénk színét, általában október elején, el lehet kezdeni a betakarítást. Nem érik egyszerre a buga, de ezt elősegíthetjük a virágzat alatti szárrész csavaros megtörésével. A bugákat metszőollóval műanyag edénybe szedjük, majd kiterítve 5-7 napig beton aljzatú szellős helyen, szükség szerint forgatva szárítjuk.
Cséplése kézzel vagy erre alkalmas géppel végezhető. A kicsépelt magot azonnal át kell tisztítani, és az így előkészített magot 11-13 százalék szárazanyag-tartalmúra kell szárítani. Termésátlaga, talajtól és évjárattól függően, hektáronként 0,6-1,4 tonna.