Jól karbantartott virágok

A más kultúrákban kézenfekvőnek látszó vegyszeres védekezés itt ezerszer meggondolandó, részint az egy ágyásba ültetett növények sokfélesége miatt, részint azért, mert a szép virágokhoz gyakran a gyerekek is hozzányúlnak, és a készítmények veszélyesek lehetnek rájuk. A baj megelőzésére jobb, ha a virágoskert növényvédelmében más utat járunk.
Az első, ami megfontolást érdemel, a fajtaválasztás. Sok közkedvelt kerti virágnak van olyan változata, amely eredményesen ellenáll a károsítóknak. De a legtöbb faj, ha jól érzi magát a kertben, természetes ellenálló képessége folytán is egészséges marad. Ezt úgy őrizhetjük meg, hogy a lehetőség szerint kielégítjük igényeiket, "jól tartjuk" őket. E tekintetben fontos, hogy például a tápanyagigényes fajok bőséges tápanyagellátásban részesüljenek. Legalább ilyen fontos a vízigény teljesítése is. Ha nem tudunk rendszeresen gondoskodni a virágaink fejlődéséhez szükséges vízmennyiségről, csak szárazságtűrőket ültessünk. A virágok természetes ellenálló képességének megalapozásában sokat segít az edzés a tavaszi kiültetéskor. A langyoságyban, fűtött verandán vagy fóliasátor alatt nevelt növények érzékenyek, ezért, ha hirtelen tesszük ki őket a szabadba, az ottani hideg, szeles körülmények közé, a stressz visszavetheti fejlődésüket, legyengítheti a növényeket, megbetegedhetnek.
Ha kerti virágaink az alapvető igényeik tekintetében nem szenvednek hiányt, akkor a rendszeres gyomirtás az, amivel sokat tehetünk egészségük megőrzéséért. Gyomirtó szereket ne használjunk, viszont kapáljunk sekélyen, amíg a növények teljesen be nem fedik a talajt.
Növényvédelmi szempontból jelentős lehet a talaj takarása (a mulcsozás) a virágoskertben is. A nyár elején a növények között mintegy öt centiméter vastagon elterített szervesanyag-réteg (fűkaszálék) nem engedi előtörni az egyéves gyomokat. Az eljárásnak további előnye, hogy száraz időben is nedvesen tartja a talajt, javítja a szerkezetét és némi tápanyagot is szolgáltat.