Üzenjük

Bánó Fruzsina, Gödöllő
A növényeken nagy számban megjelenő apró hangyák közvetve okoznak kárt, mivel segítik a szívogató levéltetvek, pajzstetvek és levélbolhák szaporodását. Azért teszik, mert mindhárom kártevő ragadós, édes váladékot, úgynevezett mézharmatot ürít, amely valóságos csemege a hangyák számára. Megfigyelték, hogy a hangyák a kifejlett rovarok potrohát bökdösik, ekképpen ösztönzik fejőállataikat váladéktermelésre. A feltárt hangyabolyokban levéltetű "ősanyákat" is találtak, amelyeknek a tojásait a hangyák a növényekre hordják, majd a kifejlett egyedek után vonulva felnyalják édes váladékukat. Mivel a hangyák által terjesztett szívogató kártevők igen szaporák és kártékonyak (a levéltetvek vírushordozók is), a védekezés mindenképpen tanácsos ellenük. Megfelelő eszközök a gazdaboltokban kapható hangyacsapdák, de beválik a tálkákban kitett porcukor és bórax 1-1 arányú keveréke is. Mindkettőt a károsított növények közvetlen közelébe vagy a hangyák vonulási irányába helyezzük el, vagy a keveréket szórjuk be a búvóhelyekre. A bórax emberre és melegvérű állatra nem veszélyes (de azért a gyerekeket óvjuk tőle!), a hangyáknak azonban méreg. A cukorral együtt a hangyák általában felnyalják, vagy a potrohukon beviszik a bolyokba. A hangyák egymás édes ürülékét is felnyalják, s a mérgezett ürülékkel az egész boly is megsemmisülhet. Magasabb fák esetében bevált módszer az is, hogy a törzsre belső felükön nem száradó ragasztóval (All-Trap egérragasztóval) bekent hullámpapír öveket tesznek, amelyekbe a hangyák (és más, a törzsön mászó hernyók és rovarok is) beleragadnak. Ugyanígy bevált, ha a veszélyeztetett helyekre ragacsos, porcukorral megszórt fogólapokat tesznek.

Bóna Richárd, Szekszárd
A magboltokban kapható többfajta "pálcikás" gombacsíra alkalmas mind a földben lévő, mind a már kiásott fatuskók beoltására. A tasakokban lévő fatipliket laboratóriumi körülmények között átszövették gombafonállal. A tuskóba körkörösen befúrt lyukakba behelyezett tiplikből - kedvező körülmények között - a gombafonal behatol a fába, és annak lebontásával (a tuskó nagyságától függően több éven keresztül is) folyamatosan hozhatja az ízletes gombákat. Általában tavaszutó (április-május) a beoltás legjobb ideje. A kiásott és beoltott tuskókat ajánlott párás pincébe vagy vízóraaknába vinni, ahol az egyenletes hőmérséklet és a pára is kedvező az átszövetéshez. Ahol ilyen nem áll rendelkezésre, ott a tuskókat árnyékos helyen kétharmadrészt beássák a földbe, a talaj fölött maradó részt letakarják szalmával, átlyuggatott fóliával, majd a felmelegedés megakadályozására termőfölddel. A párát a talaj időnkénti beöntözésével érik el.  Kedvező esetben a gombafonal nyár végére már átszövi a tuskókat, ilyenkor le lehet szedni róla a földet. Ősszel, a csapadékos idő beálltával általában már az ízletes termőtestek is megjelennek. Ahol a tuskó a földben maradt, és esetleg gyomfák kiirtásához használjuk a gombacsírát, ott az átszövetéshez több pálcika szükséges. A gombafonal idővel behatol a fák gyökerébe is, az évek során a tuskó faanyagát tökéletesen lebontja, és közben folyamatosan hozza az ízletes termőtesteket. Azonban veszélye is van ennek a módszernek, főként a laskagomba esetében, hiszen a gomba spórája más - főként sérült - fákat is megfertőzhet. Ez csak úgy előzhető meg, hogy mindennap leszedjük a kifejlett termőtesteket, érett spóra ennek folytán nem képződhet.