Kutyaposta

Hát nem és nem: a Kutyapostás ezennel befejezettnek nyilvánítja a kutyapiszok témát! Az azért mégsem lehet, hogy most már az egymás után következő harmadik lapszámban se folyjék másról itt a szó (elnézést a folyik ige kissé képszerű használata miatt!). Úgyhogy a témától búcsúzva még két részletet közlünk két levélből.

Házunk tájaSzücs Gábor2005. 06. 03. péntek2005. 06. 03.
Kutyaposta

Előbb Kovács Mihályné (Budapest) írását olvashatják: "Mindig elolvasom a Kutyapostát. Az egyikben ezt a mondatot találtam: Lehet, hogy az ebrendeleteket hozó polgármesterek mind macskabarátok?"
Valóban, macskarendeletről még nem hallottunk. Viszont kutyarendelet, az már sokszor volt. A kutya és a macska között az egyik legnagyobb különbség az, hogy amíg a kutya, mint azt a rendetlen emberre is mondják: otthagyja, mint eb a sz...át, addig a macska, ha csak teheti, megkeresi azt az alkalmas helyet, ahol a dolga végeztével hátrahagyott halmot lehetőleg a föld alá tudja temetni. A macskarendelet tehát nem valószínű, hogy hamarosan megszületne. De rendeletek nélkül is belátható: a legnagyobb felelősség a gazdákra hárul. Be kell ismerniük, hogy a járdán hagyott piszok közegészségügyi szempontból is elfogadhatatlan, és azt a kulturált emberek, akár van törvény, akár nincs, mindenképpen eltakarítják." (A legnagyobb gond az akár vakságot is kiváltható féregfertőzés. A kutyapiszokban lévő féregpeték kikelnek a szervezetben, és a bélrendszeren áttörve a sima izomzatba kerülnek. A gondozott kutyáknak félévente kötelező a féregtelenítése, a kóbor kutyáknál ez értelemszerűen elmarad. Egyébként a macskák ürüléke is hasonló veszélyt hordoz.)
A másik levél vidékről érkezett, egy idős olvasónktól. Rosszallóan nézi, hogy míg ő nem, mások bizony kiviszik kutyájukat az utcára sétálni. Nyilvánvalóan azért - véli ő -, hogy "odasz...assák más ember kapuja elé".
Hogy miért fontos még a kertben tartott kutyát is naponta (többször) sétáltatni - nos, erről ebben a rovatban már többször is szóltunk. Most inkább erről az "odasz...atásról". Ez is egy módfelett közkeletű felfogás, aminek a "Ne szarassa a kapum elé a kutyáját!" felkiáltással szoktak volt hangot adni némelyek. A Kutyapostás ezennel elárul egy titkot. Ugyan a kutya szinte bármire megtanítható, de azért, valljuk be, elég kevés kutyatartót ismerünk, aki azzal töltené idejét, hogy pontos útmutatások alapján "szarassa" kedvencét ide vagy oda. Ezt mégis hogyan gondolják? "Szaladj, Betyár, kakáld le Takács bácsiék portáját!" - suttogja az elvetemült szomszéd, mire Betyár szalad és sz...ik? Így gondolják? Ez azért elég nagy butaság, nem?A kutya, ha hagyják a maga és a természet rendjének megfelelően cselekedni, szagingerekre kezd bele kisebb és nagyobb dolgába. Vagyis még "odapisiltetni" sem lehet a kutyát, hiszen a hím kutya majdhogynem bármilyen hosszúságúra nyúló sétán mindvégig képes tartalékolni még egy-két cseppnyi jelzőanyagot, amivel megüzenheti társainak: "Itt járt Bodri, vigyázzatok!" Amúgy pontosan ezt, vagyis a szagingereket használják ki például a nagyvárosokban épülő kutyavécék tervezői is. Egyfajta, a kutya számára izgalmas illatú hormonnal kezelik a talajt, amit megorrontva hirtelen megjön a négylábúak "dolgozhatnékja". Ha tehát nem látjuk a szomszéd Józsi bácsit éjnek évadján kezében egy zacskó kutyaillatú hormonnal a kapunk elé settenkedni, akkor ne vádoljuk őt azzal, hogy odasz...atja a Betyárt a kiskapunk tövébe. Az viszont - még vidéken is - elvárható Józsi bácsitól, hogy ha már megtörtént a perpatvarra okot adó kalamajka, akkor habozás nélkül tegye helyre a dolgot, vagyis tegye kis zacskóba a betyárkodás nyomait.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek