Ne legyenek legyek!

Ha tömegesen fordul elő a házilégy, akkor az minden országban a közegészségügy elsőrendű problémái közé tartozik. Sajátos táplálkozása hasonlít a kérődzőkéhez: mielőtt a táplálék a középbélbe jutna, a rovar felböfögi, egy része csepp formájában kibuggyan a szívókán keresztül azon a helyen, ahol éppen tartózkodik, s ekképpen más-más területeket szennyez. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a légy legszeretettebb helyei a trágyadombok, a szemét, a bomló állati, növényi anyagok, könnyen érthető, hogy ez a táplálkozási mód kiválóan alkalmas a kórokozó csírák, elsősorban a sebfertőzést, a tőgy-gyulladást, embernél a gyomor- és bélbetegségeket okozó baktériumok terjesztésére. A kórokozók természetesen a légypiszokkal is ürülnek. A légy testén és lábain lévő szőrök, serték, képletek felületét akár többmillió mikróba lakhatja.
A legyek károkozása összetett. Túl azon, hogy az embert is zavarják, rontják a környezet higiéniáját, különféle betegségeket terjesztenek és zaklatják állatainkat. Légyinvázió esetén egy tehén percenként húsz olyan mozgásformát végez, mely a legyek távol tartására irányul. Könnyen érthető, hogy ez a tejtermelés csökkenéséhez vezet, hiszen a takarmány energiájának egy részét nem a termelésre fordítja, hízóállatoknál pedig kisebb lesz a fajlagos súlygyarapodás.
Rendkívüli szaporaságát igazolja, hogy a nőstény légy pár hetes, rövid élettartama alatt kétezer petét is lerakhat, melyekből kedvező feltételek mellett már hét nap alatt kifejlett rovar lesz.
A védekezéshez figyelembe kellene vennünk, hogy a házi légy röptávolsága elég rövid, 50-150 méter, rendszerint tenyészhelyei közelében tartózkodik, nagyobb távolságra csak ritkán repül. Hiába irtjuk az egyik udvarban rendszeresen a legyeket, ha a szomszéd rendezetlen trágyatelepéről folyamatos az utánpótlás. Ha azonban egy-egy utcarész, legalább a röptávolság hosszában összehangolva, egy napon végezné az istállók, ólak, trágyakazlak, udvarok légytelenítését, s ezt a nyári hónapokban kétszer-háromszor megismételné, eredményes lenne a védekezés.
{p}
A légyirtó szerek "garmadáját" ismerjük, a választékkal tehát nincs baj. Vannak granulátumok, melyeket a legyek által látogatott helyekre kell kiszórni. Ismerünk kenhető készítményeket, az állat testfelületére juttatott oldatokat, csalétkeket, sprayket, melyek hatékonysága szintén megfelelő. Valamennyi készítményt a használati utasításban előírt módon, töménységben és az egészségvédelmi rendszabályok betartásával kell kijuttatni. A szereket időnként váltogatni kell, mert a hatóanyagokkal szemben rezisztencia alakulhat ki. A védekezés legfontosabb szempontja a következetesség. Ne csak az irtószerekre hagyatkozzunk, hanem az állattartási higiénia javítására, a légy tenyészhelyeinek (trágya, kiszóródott takarmány) szűkítésre is. Nyári nagy melegben egy kis elsötétítéssel és enyhe huzattal elérhető, hogy kevesebb legyen a légy az épületben. Gondot kell fordítani a különböző fejlődési alakok (lárvák, bábok) felkutatására, eltávolítására, megsemmisítésére is. Mindehhez nem kell más, mint seprű, lapát, vödör - és a legfontosabb: a lelkiismeretes, gondos gazda vagy állatgondozó. Ma már olyan (növekedésgátló) készítmények is vannak, amelyek szelektív toxicitásuk révén a fejlődési alakokat még a rovar kifejlődése előtt képesek elpusztítani.
Reméljük, a nem túl távoli jövőben a légyirtási "munkát" már biológiai, környezetvédő módszerekkel is el tudjuk végezni, például fürkészdarazsakkal, amelyek a légybábok ellenségei.