Tündérrózsából egyet

Számos fajtája, változata ismert a fehér virágútól kezdve a rózsaszínen át a sötétliláig. Sekély tavakban nem telel át, de ha a víz mélysége meghaladja a 80 centimétert, télen is a tó fenekén hagyhatjuk. A nyílt napon érzi jól magát, árnyékban nem fejlődik szépen. Legegyszerűbben a gyökerek földarabolásával szaporítható. A sárga vízitök a legalább egy méter mély vízben érzi jól magát. A vízen úszó növény vaskos gyökereivel az iszapos aljzatba kapaszkodik. Sekély, köves aljú tavakban rosszul fejlődik. A gyökerek földarabolásával vagy tőosztással szaporítható.
A kerti tó parthoz közeli, sekélyebb, 10-50 centiméteres vizében virágkákából és palkából alkothatunk kis növényszigeteket. A virágkáka hosszú, fűszerű levelei között rózsaszín virágzatokat fejleszt, amelyek nemritkán egyméteresre is megnőnek. Napos fekvésben érzi jól magát, ott gyorsan fejlődik, és hamar hoz létre nagyobb telepeket. Nem fagyérzékeny, gyökérsarjról könnyen szaporítható.
A palka szobanövényként is ismert, a kerti tó díszeként is bevált. Mivel fagyérzékeny, ne közvetlenül a tó iszapos aljzatába ültessük, hanem nagyobb dézsába, így könnyen kivehetjük, ha fenyegetnek a fagyok. Mivel fényigényes, a lakás napsütötte részén teleltessük át. Tőosztással szaporítható.
Az egészen sekély, legfeljebb 20 centiméteres vízben, illetve a vízzel telített vagy olykor kiszáradó tóparti sávban a valódi mocsári növények érzik jól magukat, mint a sárga nőszirom, a nefelejcs vagy a boglárka. Az igen mutatós sárga nőszirom a tóparti díszfüvekkel alkot szép együttest. A tápanyagban gazdag, nedves talajt kedveli, a tartós vízben állást azonban megsínyli. Napon és félárnyékban egyaránt szépen díszlik. A többéves növény tőosztásal szaporítható. A mocsári nefelejcs évelő, szép égszínkék virágaival díszít. Több változata ismert, valamennyi fényigényes. Tőosztással vagy a vadon élő példányokról begyűjtött magról szaporítható. Hazai boglárkáink között az egyik legszebb a nádi boglárka. Szára a nádéhoz hasonló, bütykösen ízelt, igen gyorsan nő, képtelen önmagát megtartani, ezért elfekszik, és csak a virágait emeli a napra, amelyek júniustól augusztusig folyamatosan nyílnak. A természetben ritkán fordul elő, de ma már mocsári dísznövényként termesztik is. Rokona, a kúszó boglárka gyakori évelő, a nedves kertekben magától is fölbukkan. Nevét hosszú, vékony, elfekvő száráról kapta. Fényigényes, aranysárga virágai május-júniusban nyílnak.