Üzenjük

Madarász Attila (e-mail)
A csonthéjas gyümölcsfák (cseresznye, meggy, szilva, őszi- és kajszibarack) majdnem minden betegség tüneteként mézgásodnak. A mézga a sejtfal bomlásából enzim hatására képződő váladék, amely természetes védekezésként lezárja a sebeket, és megakadályozza a sérüléseken keresztül a kórokozók bejutását. Így önmagában a mézgásodás nem okoz problémát, sokkal inkább a kiváltó ok. Gyakori jelenség, hogy a tél vége felé a nappali felmelegedés és az éjszakai fagyok közti jelentős hőmérsékleti különbség miatt a tél végén még merev háncs megreped, a fatörzsön és a vastagabb ágakon is fagyrepedések keletkeznek. Ha időben - még a nedvkeringés megindulása előtt - észreveszik, akkor az ilyen sérüléseket a tél végi faápolási munkákkal együtt alaposan ki kell tisztítani, és fertőtlenítés után le kell zárni sebkezelő anyaggal. Ha a tél végi sebkezelést elmulasztotta, akkor a szüret után ismét alkalom nyílik rá, sőt ilyenkor a sebek gyorsabban gyógyulnak, mint tél végén, és kevésbé mézgásodnak. A továbbiakban, lombhullás után, a fák nyugalmi állapotában a törzs és a vastagabb vázágak meszelésével a fagysérülések keletkezése megelőzhető. Ha azonban a kéregrepedést nem fagysérülés okozta, hanem rovarkártevő vagy valamilyen kórokozó (például monília vagy ágrák), ennek a tünetei a fagysérüléstől eltérően nem egyenes vonalban mutatkoznak, hanem a kórokozók és kártevők behatolása helyén kör vagy nagyobb folt alakban. Ebben az esetben a sebek feltárásához és kezeléséhez tanácsos szakember segítségét kérni, nehogy a nem megfelelő kezeléssel további utat nyisson a fertőzésnek.

Dani Bence, Sárospatak
A sok eső és a megemelkedett talajvíz miatt több fafajnál mutatkozhatnak olyan tünetek, mint a levelek elszíneződése, korcsosulása, a levélszél beszáradása, esetleg levélhullás. Ezek részint tápanyaghiányra, részint a gyökérzóna levegőtlenségére utalnak. A tápanyaghiányt is okozhatja a pangó víz, ezért elsősorban ennek elvezetéséről tanácsos gondoskodni. Ilyenkor jó hatású a koronacsurgó vonalán körbeárkolni a fát, illetve mélyebb gödröket ásni, ahova elvezethető a fölösleges víz. A mélyedéseket megfelelően nagy szemű kaviccsal vagy kőtörmelékkel kell feltölteni, hogy elkerülhető legyen az eltömődés.