Üzenjük

Németh György, Piliscsaba
A fonálférgek magas víz- és oxigénigényű kártevők, ezért főként nagy nedvességtartalmú, laza talajokban szaporodnak el. Szaporodásuknak kedvez az utóbbi évtizedekben jellemzővé vált, magas tőzegtartalmú palántaföldekben való szaporítás is. Az alig egy milliméter hosszú, színtelen kártevők szabad szemmel nem láthatók, de kártételük jellegzetes tünetei - a növények lankadása, a szakállszerű gyökérzet, rajta gombostűfejnyi fehér gyökérgubacsok - felhívják a jelenlétükre a figyelmet. Legveszélyesebbek a gyökérfonálférgek. Hegyes szájszuronyukkal megsértik a gyökérszöveteket, a kicsurranó sejt- és szövetnedvekkel táplálkoznak, miközben a növényekre mérgező nyálukat a gyökérbe juttatják. Ennek helyén nagyszámú óriássejt - gyökérgubacs - képződik, és a növényi szövetek elhalnak. A tápanyagszállítás itt megszakad, minek következtében a növény fejlődése leáll, a lomb idővel lankad. A tünetekre jellemző, hogy a fertőzött rész fölött sűrű, szakállszerű "éhezési" gyökérzet fejlődik, amelyen idővel nagy számban megjelennek a gyökérgubacsok. A fonálférgek fertőzött - főként földlabdás - növényekkel, növényi maradványokkal és művelőeszközökkel jutnak a talajba. Ahol a kártétel mutatkozik, ott a fertőzött növényt - földlabdával együtt - el kell égetni, talajba, komposztba nem forgatható vissza. Megelőzésként nagyon fontos, hogy fertőzött növényeket ne telepítsünk! Vásárláskor a palánták és a földlabdás növények gyökérzetét alaposan vizsgáljuk meg. Fontos megelőzés a vetésváltás. Különösen ajánlott fertőzött talajokon, valamint a fertőzésre fogékonyabb burgonya, paradicsom, paprika, uborka és tökfélék, gyökérzöldségek közé apró virágú bársonyvirágot (büdöskét) vetni, mert annak gyökérváladéka a fonálférgek ellen hat a talajban. Komoly fertőzés esetén az egész ágyást vagy táblát tanácsos bevetni büdöskével, megelőzésként elég köztesként szórtan vagy váltósorban a kultúrnövények közé telepíteni. A saláta és a gyermekláncfű (pitypang) gyökerének tejnedve is hasonlóképpen riasztó hatású a fonálférgekre, ezeket is ajánlott szegély- vagy köztes növényként ültetni. Mivel a kártevőnek a laza, nagy nedvességtartalmú talajok kedveznek, a veszélyeztetett területeken árkolással vagy drénezéssel nem árt elvezetni a fölös vizet, emellett ősszel az ágyások talajába magas agyagtartalmú bentonitot, alginitet vagy kaolint tanácsos bedolgozni. Nagyon fontos a vetésforgó betartása is, a nitrogén-túltrágyázás kerülése és lehetőség szerint a fonálféregnek ellenálló fajták telepítése. Hajtatásban paprikaoltványokkal is jó eredményt értek el.

Takács Lászlóné, Ercsi
A cseresznye és az édesebb meggyfajták gyümölcsét károsító cseresznyelégy ellen sárga színű ragacsos színcsapdákkal általában eredményesen védekezhetünk. A kártevő a sárguló gyümölcsökbe szúrja be egyenként a tojásait, amelyből a kikelő lárva fejlődése során táplálkozik, miközben rágcsálékával és ürülékével beszennyezi a termést. Ha időben - amikor a gyümölcsök már a kifejlett nagyságot elérték, de még zöldek - a fák napos oldalára a korona nagyságától függően megfelelő számú, nem száradó ragasztóval bekent színcsapdát akasztunk ki, a megtermékenyített nőstények még tojásrakás előtt összegyűjthetők, így közepes fertőzés esetén még vegyszeres védekezés nélkül is megvédhető a termés. Erős fertőzés esetén vegyszeres permetezésre is szükség lehet. Ilyenkor azonban - a gyümölcs érése közeledtével - csak rövid várakozási idejű szerek juttathatók ki! A permetezés legjobb idejét - a cseresznyelégy rajzását - a sárga színcsapdákban hirtelen felszaporodó kártevők jelzik.