Zuhanyozó sertések

A legelésző tehenek takarmányfelvétele - különösen a fekete holstein-fríz marháké, melyeknek bőre jobban felmelegszik - már húsz Celsius-fok felett csökken, harminc felett nem legelnek, és a tejtermelés akár a felére eshet vissza. A juhok is beszüntetik a legelést harminc Celsius-fok felett, a másik állat testének árnyékában tartva lógatják fejüket. A tojós tyúkok tojástermelése jelentősen csökken, s ha a meleghatás tartós, több a vékony héjú, könnyen törő tojás.
Kevésbé szenvednek a hosszú, forró nyártól az állatok a hagyományos, még inkább az ökológiai tartásban. Nyilvánvaló, hogy egy vályogfalú, nádtetős, hűvös ólban, fáktól árnyékolt kifutón, szabadban tartott vándorólban, legelőterületen nyáron  könnyebb a felesleges hőjétől csak lihegéssel megszabaduló tojók helyzete, mint egy zsúfolt, zárt tojóházban, ahol a 12-16 Celsius-fokos komfortzónát gyakran még mesterséges szellőztetéssel sem tudjuk biztosítani. Minél inkább kiszakítjuk az állatot természetes környezetéből, annál több feltételről kell mesterségesen gondoskodnunk, ha azt akarjuk, hogy jól érezze magát és genetikai képességei szerint termeljen. Ilyen feltétel a megfelelő környezeti hőmérséklet biztosítása is.
Alapvető hogy a forró napokon az állatok bármikor hozzájuthassanak 8-15 Celsius-fokos ivóvízhez. Legnehezebb helyzetben a sertés van (különösen a túlsúlyos vagy fialás előtt lévő, az éppen fialó sertések), ez igényli a legtöbb segítséget, hiszen felesleges hőjétől a közvetlen hőleadás segítségével nem tud megszabadulni. Izzadni sem tud, csupán víz elpárologtatásával védekezik - elsősorban a légzőrendszerén keresztül, ezért liheg. A disznókat lehetőleg jó hőszigetelésű istállóban, ólban helyezzük el. Kerüljük a zsúfoltságot, különösen a zárt tartású hizlaldákban.  A zsúfoltság nemcsak a hőmérsékletet emeli, de a levegő minőségét is rontja. Zárt tartáskor különösen nagy gondot fordítsunk a szellőztetésre, ilyenkor nem árt az enyhe huzat. Jó hatású, ha az állatokat permetszerűen meglocsoljuk vagy a levegőbe ilyen módon vizet juttatunk. A sertések bőrére jutó víz elpárolgása hőt von el. Az ólak környékét, az etetőutakat és a járdát, valamint a trágyacsatornát naponta többször is fellocsolhatjuk. A keringési szervek "edzése" miatt is jó hatású, ha a hűvösebb napszakokban az állatok mozoghatnak.
Az energiában gazdag takarmányok helyett vitaminokban, ásványi anyagokban, nyomelemekben bővelkedő, jó étrendi hatású, könnyen emészthető takarmányokat etessünk. A hízósertés napi vízigénye 6-8, a vemhes kocáé 8-10 liter, de az a jó, ha az állatok bármikor ivóvízhez juthatnak, még akkor is, ha moslékkal etetjük őket. Csak a 8-15 Celsius-fokos víz üdítő hatású, az ennél melegebb nem.
Amennyiben hőgutára utaló jeleket látunk, az állatorvos megérkezéséig életmentő lehet az állat tarkótájékának hideg vizes locsolása, az egész testfelület hideg vizes permetezése vagy a végbélbeöntés.