Elsősegély hízómarháknak

Alapszabály, hogy a felfúvódást annak észlelésekor a lehető legrövidebb időn belül jelezzük állatorvosunknak. Ugyanakkor a gazdának is cselekednie kell, hogy megmentse állata életét. Segíthetnek a felfúvódás korai szakaszában a szájon át bejuttatott gátló- és habromboló anyagok, illetve szabad gázos felfúvódásnál az állat szondázása. Míg ezek a teendők a régi gazdák alapvető "fogásaihoz" tartoztak, ma sok helyen a szarvasmarha szájának kinyitása szájterpesztő nélkül is gondot jelent.
Erre több módszer is alkalmas. Ha van segítsége, az állatot szarvánál fogva megtartja, majd egyik kezével felülről az orrába nyúlva, felemeli annak fejét. Ekkor, ha a marha nyelvét megfogja, és oldalt meg lefelé húzza, az állat a száját kitátja. A másik módszer szerint alulról fogjuk át az állat állkapcsát, középső ujjunkat a szájba dugjuk a nyelv fölé, mutatóujjunkat pedig egyenesen nekitámasztjuk a kemény szájpadlásnak. Ilyenkor az állat a száját reflexszerűen kitátja. Harmadik módszer, amikor a szarvasmarha marokra fogott nyelvének hegyét a szájpadlás felé irányítjuk.
A folyékony gyógyszer szájon át való beadásához legjobb a vastag falú, hét deciliteres, hosszú nyakú üveg. Álljunk az állat fejének jobb oldalán, bal kezünkkel nyúljunk a szarvasmarha feje alá úgy, hogy állkapcsa a bal felső karunkon feküdjön, miközben bal tenyerünkkel az orrhát közepét fogjuk meg. Az állat fejét mérsékelten emeljük meg, és az üveg nyakát dugjuk a jobb szájszögletbe. Az üveget enyhén rázogassuk. Két-három deciliter lenyelése után tartsunk némi szünetet, de a beöntés alatt az állat fejének magasságán ne változtassunk.
A heveny, gázos felfúvódáskor alkalmazott szondázás sokszor életmentő lehet. A nagy állatok számára készülő nyelőcsövek, illetve gyomorszondák 2-2,5 méter hosszúak, 30 milliméter átmérőjűek, általában vászonbetétes gumicsövek vagy nem túl kemény műanyag csövek. Gyomorszonda egyébként házilag is készíthető egyszerű kerti öntözőcsőből, de a cső végét le kell gömbölyíteni, és a külsejét simára kell csiszolni.
Szondázáskor a szarvasmarha elejét lehetőleg magasabbra kell állítani. Egy segédkező a szarvainál fogva rögzíti, még jobb, ha orrkarikával fékezi az állatot. Szájterpesztővel, ha az nincs kéznél, a fenti módszerek valamelyikével nyitjuk ki a száját. Az előzetesen síkossá tett szondát (első harmadát glicerinnel, zsírral, olajjal vagy vazelinnel bekenjük) bal kezünkkel körülbelül 20, jobb kezünkkel pedig 40 centiméterre a végétől megmarkoljuk, majd a szájba vezetjük. Bal kezünkkel csak irányítjuk a szondát, míg jobb kezünkkel a kemény szájpadlás középvonalában vezetve a torokjáratba toljuk. Az így kiváltott nyelési reflex hatására - amelyet jobb kezünkön egy gyönge rándítás formájában érzünk is - a szonda azonnal a nyelőcsőbe kerül. Amint a szondát lassan, a nyelőcső rugalmas ellenállását épphogy meghaladva kíméletesen toljuk lefelé, látható a bal torkolati barázda duzzanata. Ha a szonda esetleg megakad, 10-20 centiméterre visszahúzzuk, csak ezután toljuk tovább. Természetesen gyakorlott gazdával is előfordul, hogy a szonda a légcsőbe jut. Ilyenkor az állat fejét kissé leszegjük, és a bevezetést újra megkíséreljük. Különös gondossággal kell eljárnunk akkor, ha nemcsak a bendőgázokat akarjuk kiengedni, hanem habromboló anyagot is be akarunk juttatni a szondán át, mert annak légcsőbe kerülése végzetes lehet.