Kutyaposta

Vagyis az történt, hogy levelet kapott a rovat, mely módfelett szomorú volt. Olvassák csak:
"Nem hittem el - vagy csak nem akartam elhinni? -, amit az elmúlt hat hétben tapasztaltam. Ha valakinek az ország másik felében kínálnak fel a szakmai végzettségének megfelelő munkát, vagy külföldre megy hónapokra dolgozni, évekre tanulni, akkor a kedves barátját el kell altatnia, el kell tennie láb alól, mert nincs más lehetősége, mert nincs egy jó hely, ahova befogadnák, ahol ne napi (már árkedvezménnyel!) ezer forintért tartanák szegénykét még három-négy társával együtt, egynek a helyén...
Tehát befogadó helyet keresek, ahol családtagként élheti életét nagytestű (farkas-rotweiler), ivartalanított fiú, másfél éves, mostanáig kertben tartott, okos, bátor, a gyerekekkel kedves és hihetetlenül intelligens kutyám, akit 2003. karácsony másnapján találtunk icipici korában kidobva Páty főutcáján... Már egy csoda az is, hogy nem fagyott akkor meg, hogy nem ütötte el a busz, sőt kiválasztott minket, ügyesen jött utánunk, követett. Azóta velünk van, azóta keresünk neki helyet - hiába. Beszokott az autóba is, szeret utazni, csak mindenkit jól megugat, lakásban utál lenni, ellenben a kertben jól megvan. Az egyetem meg öt évig tart nappalin, oda nem vihetem magammal. Nem várhatok tovább, már a gólyatábor is elmaradt..."
Kutyaposta - mint tudjuk - csak kéthetente van, de a kétségbeesett levél nem tűrt halasztást, így hát bekerült, "köztes időszakban", a Szabad Föld levelei közé. S láss csodát, a pénteken megjelent lapot olvasva egy kedves házaspár jelentkezett még aznap, ők átvállalnák a kutyát. A Postás össze is hozta a feleket, s most reményteli izgalommal várja a jó hírt: a levélíró leány is mehessen az egyetemre, s a "lelenc" kutyus is végre hazataláljon...
Ha lesz friss hír, mindenképpen szólok majd.
És akkor a szerelem.
A téma akkor jutott a Kutyapostás eszébe, amikor Simonka névre hallgató (illetve: nem nagyon hallgató) kutyája másfél évesen szerelmes lett. Az egész történethez persze ismerniük kell elébb a szereplőket. Nos, Simonka egy hatvankilós berni pásztor, az első szerelem pedig egy csivava, de abból is a legcsivavább csivava. A Kutyapostás még ilyen kicsi kutyát az életben nem látott! Az egyetlen, ami kimagaslik belőle, a két kis füle - de az egész kutya nincs tíz centiméter.
A szerelmespár komolyan vette az érzelmeket, volt ott udvarlás, körbeszagolás, nyafka kéretés, minden, ami kell. Simonka, hogy valamelyest csökkentse a méretbeli különbségeket, szinte belenyomta magát az utca betonjába, mire bájos kis szerelme végigparádézott a hátán és a fején, amit méltósággal tűrtünk, sőt vigyáztunk, nehogy lezuhanjon a magasból a kis nyavalyás... A séta végén úgy kellett elrángatnom menyasszonya háza elől, ahová - mert pontosan tudta, hogy mikor érkezünk - a kis büdös már jó előre kiült, kelletni magát. Ez így ment egészen a tüzelési idő végéig. Aznap is Simonka szokás szerint túláradó szerelemmel érkezett, mire a kis vakarcs előjött, rávicsorgott, s megharapta a lábujját (addig ért fel), majd távozott. Simonkám meg csak nézett azzal a nagy buta szemével, amilyennel hasonló esetekben mi, férfiak is, nézni szoktunk...
Így ért véget első szerelmünk.
Folyt. köv. a következő számban.