Mérgező dísznövények

A legtöbb mérgező anyag a termésekben, bogyókban, levelekben, virágokban van. Erősen mérgez például a kertekben gyakori gyöngyvirág, tavaszi hérics, fagyal, gyűszűvirág, boroszlán, nadragulya bogyója és termése, a tiszafa levele és magja, az aranyeső, őszi kikerics, akác magja, illetve a leander virága. Közepesen mérgező a vadszőlő, a kála, a borostyán, a lonc, a mahónia, a fagyöngy, a labdarózsa, a magyal bogyója és termése, valamint a bodza éretlen bogyója, az iszalag, a pünkösdi rózsa virága, illetve a farkasalma, a cserszömörce virága és gyümölcse. Érintésre, a bőrön keresztül is mérgez egyebek mellett a sárga téli viola virága és szára, a császárkorona virága és hagymája, illetőleg a ricinus magja.
Kedvelt leanderünkről jó, ha tudjuk, hogy a növény valamennyi része mérgező, csakúgy, mint a kikericsnek és a hunyornak.  Vannak olyan növények, amelyeknek nem csupán a termése, a levele ugyancsak tartalmaz egészségkárosító anyagot. Ilyen például az ecetfa, a vadszőlő, a borostyán, a pünkösdi rózsa és a fagyal. Szintén mérges termést növeszt a legtöbb kertben, parkban megtalálható madárbirs, a tűztövis és a berkenye.
A szobanövények közül talán a buzogányvirág (Diffenbachia) a legveszélyesebb, mivel valamennyi része irritálhatja a bőrt és a nyálkahártyát. Ugyanez a helyzet a mikulásvirággal, a krotonnal, a rákvirággal és a fuxiával is. A szobaliliom (Clívia) piros bogyója, a filodendron léggyökere szintén tartalmaz erős méreganyagot. (Ez utóbbi nedvét afrikai törzsek nyílméregként használták egykor.) Érzékeny bőrűeknél komoly allergiát válthat ki a szobakankalin (Primula) és a ciklámen érintése.
Hogy a mérgezéseket megelőzzük, ajánlatos megismerni a környezetünkben előforduló növényeket. A szakkönyvek többsége segít ebben.  Kertészkedés, virágültetés közben azonban még véletlenül se jusson eszünkbe mondjuk kiflit majszolni, mint azt egy fiatalasszony tette a Diffenbachia törzsének darabolásakor: a növény mérgező nedve a kezére került, majd onnan a kiflivel a szájába. Rövid idő múlva orvost kellett hívni hozzá, mert kis híján megfulladt. Célszerű tehát mindig kesztyűben ültetgetni, és szappannal kezet mosni a szaporítás-átültetés végeztével. Már a pici gyerekekben is tudatosítsuk, hogy ne szaggassák le a leveleket, bogyókat és ne vegyék a szájukba a szobanövény egyetlen részét sem, mert az nem étel, és nagyon veszélyes lehet, ha megeszik. A kerti magvakat, gumókat mindenképpen olyan helyen ajánlatos tárolni, ahol nem férhetnek hozzájuk az apróságok.
Semmiképpen se irtsunk ki valamennyi, veszélyforrást rejtő virágot a kertből, lakásból, hiszen kellő odafigyelés mellett nagyon sok örömünk lehet bennük. Apró praktikákkal könnyen elkerülhető a baj. Az erősen mérgező növényeket például a kerti útnál beljebb helyezhetjük el, a lakásban pedig magasan levő polcra állíthatjuk, hogy kevésbé lehessen hozzáférni. Ha, mondjuk, ricinust ültetünk, és gondunk van rá, hogy a virágot időben kivágjuk (merthogy a hüvely és a mag tartalmazza a mérgező anyagot), máris megszüntettük a felettébb tetszetős növényben rejlő veszélyforrást.