Öt évig ki kell tartani

A gyógynövényeknek két nagy csoportja van. Az egyiket ugyanúgy nagyban termesztik, mint bármelyik más növényt - ám ezek vagy olcsók, vagy nagyon kézimunka-igényesek. Az egyszerűen előállíthatók közé tartozik például a mustár vagy a mák, a drágábbak közé a menta és a majoránna. A gyűjtött gyógynövények minőségét, illetve hatóanyag-tartalmát nehéz szavatolni. Például a csalán burjánzik a szemétdombon is, ámde innen szedve olyan anyagokat tartalmazhat, amelyek nem kívánatosak egy gyógynövényben. Hasonló a helyzet például a mezei zsurlóval, amely a vasúti sínek között a gyomirtás után is életben marad, tehát a mérget is tartalmazza, ezért azt nem veszik át.
- Gyógynövényt különben sem érdemes csak úgy leszedve eladni, hanem bizonyos fokig fel kell dolgozni - jegyezte meg Bernáth Jenő. Azaz ki kell nyerni a gyógynövényben lévő hatóanyagot. A drogkészítésben lenne az ágazat jövője, ehhez azonban összefogásra, feldolgozó üzemekre lenne szükség, merthogy kis méretekben nem lehet előre jutni. Egyelőre sokan keresgélik, miből lehetne megélni, és ezt, logikusan, kicsiben teszik, ha nem akarnak kockáztatni. Vannak bizonyos termékek, amelyeknek már kiépült az egész vertikuma. Ilyen például a bodza, egy termelői csoport már kész, eladható termék előállításáig jutott vele. Mivel a kereslet nem túl nagy, a szükséges alapanyagot saját maguk állítják elő, és nem foglalkoznak a most indulók csekély termésével. És az is érthető, hogy nem nevelnek maguknak konkurenciát.
A termelők egy része arra panaszkodik, hogy az efféle alternatív megoldások nem kapnak semmilyen támogatást. Aki gyógynövénnyel foglalkozik, hátrányba kerül a lengyel, lett, litván vállalkozókkal szemben, akik támogatásban részesülnek.
Szabó István, a gyógynövénytermesztéssel nagyban foglalkozó Majsa-Herba Bt. vezetője szerint ez korántsem akkora baj: a közvetlen agrártámogatásoknak hamarosan befellegzik, az állam kivonul erről a területről, és csak a minősítési, valamint a logisztikai feltételek megteremtésében segít a gazdálkodóknak. Akkor pedig a magyar termelők kerülnek előnybe, hiszen ők most sokkal hatékonyabb működésre vannak szorítva, mint más országbeli társaik. A legnagyobb gond szerinte az, hogy szűk a gyógynövénypiac, s nem lehet hozzájutni a szükséges ismeretekhez. A szakkönyvek például rég lejárt szavatosságú gyomirtó szereket és termelési módszereket taglalnak. Helyi viszonyokra alkalmazott technológiáknak hírmondója sincs, ugyanakkor az embereknek nincs tőkéjük kísérletezni úgy, hogy esetleg egész évi munkájuk megy veszendőbe.
A gyógynövénytermesztés egyelőre kiegészítő megoldás, és kétes, hogy ebben bármi megváltozna. A vállalkozó mégis bizakodik. Szerinte ebből az ágazatból öt év múlva lehet valami - csak addig ki kell tartani.