Struccot vegyenek!

Meg is valósította a tervét. A rendszerváltás után vett néhány hektár földet, s felépítette megálmodott állattartó telepét. Csak egy kicsit nagyra sikeredett. Volt olyan év például, hogy tízezernél is több pulykát nevelt fel, és folyton-folyvást újításokon törte a fejét. Így jutott el a struccig. Átrágott fél könyvtárnyi szakirodalmat, körbejárta vagy ötször az országot, mielőtt hazahozta az első fiókákat. Tökéletesen felkészült a tenyésztésre, most mégis árulja az állatokat. A megyei lapban hirdeti már vagy másfél hónapja, hogy fiatal struccok vágósúlyban eladók. A vevők így sem tolonganak érte. Vagy hármat adott el eddig.
A férfi komolyan gondolta, hogy nyugdíjasként nyugodtan fog élni: a várostól jó messzire, vagy három kilométerre húzta fel a major falait. Pucér homokot vett annak idején, de körülötte gyönyörű, nagy erdők tornyosodtak. A nagy fákból azonban már nincs egy sem, az új tulajdonosok mindet az utolsó szálig kiirtották. Most akácbokrok burjánzanak helyettük, és szépen gondozott fiatal nyárfaültetvények, merthogy voltak, akik telepítettek is az üres homokra. Danka János is beültetett vagy tíz hektárt.
A fiatal fák már szépek, hat-hét strucc hallgatja a levélzörgést elmélázva. Amikor meglátják a gazdát, felélénkülnek. Jönnek a kerítéshez, mint a kíváncsi kiscsirkék, ám a dróttól öt méterre megtorpannak: idegennel nem tárgyalnak. Párban élnek, kifutónként elkülönítve. Csak egy óriás termetű kakas van külön, hatalmas trappolásba fog, amikor meghallja a gazda hangját.
- Gyurikám, hiányzik a barátnőd, igaz?- simogatja hangjával a gazda az autódaru nagyságú madarat, majd felénk fordul. - Gyuri még nem tudja, de eladom őt is. Pedig nagyon szeretem. De mit tegyek? Szerelemből nem lehet tartani tucatnyi ekkora állatot.
{p}
Volt olyan madár, amelyet kétszáznegyvenezer forintért vett annak idején. Most nyolcvanezerért árulja. Valóban vágósúlyban, ahogy hirdeti. Mint mondja, egy másfél mázsás állatból legfeljebb negyven kiló hasznosítható. Egy kiló strucchús ára pedig 2500-3000 forint, így tulajdonképpen még olcsóbban is kínálja, mint hirdeti.
- Hat éve struccozunk, de eddig csak ráfizettünk. Vagy harminc bébimadarat adtunk el eddig, darabonként huszonöt-harmincezer forintért. Csak a telepre, a kifutókra, a keltetőre, a nevelőre, a gépekre több mint hárommilliót költöttünk. Pedig nagyon szépen indult minden. Még egy Szeged környéki szövetkezetbe is beléptünk, hogy majd az segít az értékesítésben. De csak a százezer forintunk kellett. Nem adtunk mi el egyetlen madarat sem az ő közreműködésükkel. Mások sem; mert itt a környékünkön mások is foglalkoznak struccal. Pontosabban néhányuknak sikerült, ám ahogy halljuk, még ma sem kapták meg a pénzüket.
János egy-egy marék frissen tépett fűvel kínálja a madarakat, és ők elfogadják. Pedig az etetőjük tele szecskával, gabonával. A gazdájuk termelte, mert ha vennie kellene a takarmányt, már régen bezárhatta volna a boltot.
Nem minden madár van el azonban a szecskán. A hízó pulyka például tán egy hétig se bírná. Ő pedig azt is tart, a másik épületben ezer darabot hizlal. Hatezer forintos tápon.
- Van ennél drágább is, az indítótáp mázsája kis híján tízezer forint, miközben a tengerit csak ezerkétszáz forintért veszik meg a termelőtől. Ezért fizettem rá tavaly is több mint háromszázezer forintot a pulykára.
- Akkor mi értelme van az állattartásnak? - kérdezzük, mire ő dühösen körbemutat.
- Futamodjak meg? Számoljak fel mindent? Nem, én nem tudnám üresen bámulni ezeket az épületeket. Legalább a pulykák maradjanak!