Sziklakertbe valók

A sziklakertbe való növények többsége valódi sziklanövény, amelyek közül nálunk azok fejlődnek jól, amelyek a mérsékelt égöv alacsonyabb, száraz hegyvidékein honosak. Ha igazán szép és természethű sziklakertet akarunk, akkor kertünkben is ilyen körülményeket kell teremtenünk, és ide való növényekkel benépesítenünk, máskülönben az egész kert elveszti jellegét és vele a különlegességét is.
A sziklakert egyik kedvelt évelő virága a ternye. Egyes fajai vadon is előfordulnak, a termesztésben több fajtája is ismert. A harminc-negyven centiméterre növő, felálló szárú ternye április-májusban hozza sárga virágait. Az idősebb tövek csak nagyobb földlabdával ültethetők át eredményesen. A virágzó pázsitviola különösen szépen mutat a tavaszi sziklakertben. Párnás gyepet alkotó alacsony, évelő, kék, piros és lila árnyalatú virágait a hajtás végén hozza. Öntözést igényel. Az ikravirág fajai, illetve fajtái közismert sziklakerti növények. A gazdagon virágzó, fehér virágú, elfekvő szárú örökzöld évelő húsz centiméter magas változata nagy, összefüggő színfoltot képez. Ez a változat jól tűri a szárazságot, napos, déli fekvésben érzi jól magát. Az illatos levelű és virágú évelő kakukkfűnek szintén helye van a sziklakertben. Májustól szeptemberig virágzik, sok kerti fajtája ismert.
A madárhúr az egyik legnépszerűbb sziklakerti évelő. Ezüstszürke leveleivel különleges hatású, összefüggő gyepet alkot. A tűző napot és a szárazságot egyaránt jól tűri. Májusban, júniusban virágzik, virágai az egész növényt elborítják. A virágoskertekből ismert lángvirág sziklakerti változata alacsony, öt-tíz centiméteres pázsitot képez, kék, rózsaszín, fehér virágai április-májusban nyílnak. A sziklakert déli és északi oldalára egyaránt ültethető, öntözést igényel.
A törpe nőszirom eredetileg hegyi rétek, homokos területek szárazságtűrő, terjedő tövű (rizómás) növénye. Lila, sárga vagy fehér virágait áprilisban hozza. Sok fajtája ismert. A sziklakert legszárazabb részébe ültessük, mert nem viseli el a pangó vizet. A pirosló gólyaorr húsz-negyven centiméteres, bokrosodó, terjedő tövű, fölálló szárú növény. A sziklakert napos részére ültessük. A tollszegfű igen népszerű a sziklakerti szegfűk között. Júniusban, júliusban hozza illatos, rojtos szirmú rózsaszín virágait, amelyek vágott virágként is fölhasználhatók. Nem válogatós, igénytelen növény. A varjúhájfélék közül a húsos levelű, gyepet alkotó változatok mutatnak a legszebben a sziklakertben. A fajok legtöbbje napos helyre való, kiválóan tűri a szárazságot.