Oltványt vagy vesszőt?

Ha faiskolában vásárolunk szőlőszaporító anyagot, ügyeljünk rá, hogy jól fejlettet és egészségeset vegyünk. Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a gyökeres európai és az oltványvessző között, mert nemcsak árban térnek el, hanem abban is, hogy milyen talajba ültethetők. Oltványszőlő esetében az oltásforradás helye igen szembetűnő, míg gyökeres európainál a vesszőalap hasonló ahhoz, de kevésbé kiterjedt.
Házikerben célszerűbb minden tőkének külön gödröt ásni a telepítéskor. Az erőgéppel végzett hatvan centiméteres mélyforgatás nagyobb ültetvények létesítésekor kifizetődő. Az ültetőgödör ajánlott mérete: 60x60x60 centiméter.
Ha módunkban áll, érett istállótrágyával töltsük föl az ültetőgödröt. Gödrönként akár öt-hat kilót is kiszórhatunk. Nagyobb hányadát terítsük el a gödör alján, a többit keverjük el a kiásott földdel, és úgy temessük vissza. Istállótrágya híján foszfor- illetve káliumműtrágyával alapozzuk meg a növény növekedését. Ezekből most a szőlőbe ajánlott mennyiség kétszeresét vegyük egy négyzetméterre (gödörre) számolva, és a szerves trágyához hasonló módon terítsük el a gödörben.
Ültetés előtt kissé metsszük vissza a szaporítóanyag oldal- és talpgyökereit, a sérülteket vágjuk vissza az ép, egészséges részig. A gyökeres vesszőn vagy oltványon az előző évben fejlődött vesszők közül a legerősebbeket metsszük egy-két világos rügyre, a többit tőből távolítsuk el. Az ültetésre előkészített és visszatemetett gödör földjéből háromszög alakban ássunk ki annyit, hogy a szaporítóanyag kényelmesen beleférjen. A háromszög alakú gödör egyik csúcsa éppen a kijelölt tőke helyére essen. A gödör aljára kis halmot húzzunk, erre tegyük a gyökeres vessző talpát. Talpgyökereit rendezzük el körben, majd részletekben húzzuk rá a talajt, miközben minden részletet jól megtaposva tömörítsük a földet az oltványhoz.
Homokon eredményesnek bizonyult, így ajánlható a mély telepítés, amikor az európai vesszőt úgy ültetik, hogy felső rügye három centiméterrel a talajszint alá kerül. Oltványnál viszont az a jó, ha az oltási hely két-három centiméterre van a talajszint fölött. A szaporítóanyag földből kiálló részét föl kell kupacolni, azaz tíz centiméteres földhalommal takarni, ami megvédi a fölső rügyeket a fagytól és a kiszáradástól.