Öreg som nem vén som

De ha széthajtjuk az ágait, s a törzsre vetjük a szemünket, elakad a lélegzetünk. Mert mintha csak egy ősszörnyet látnánk. A tulajdonképpeni törzs amúgy alig húsz-harminc centiméter magas, belőle ágaznak ki az ágak. De micsoda ágak! Emberderék vastagságú mindegyik, egymásba gabalyodva tekergőznének a fény felé.
Amúgy Császlón vagyunk, a román határ közelében, egy volt uradalmi kertben. A kúria már rég odavan, és az egykori gyümölcsöst is kihúzgálták. Csak ez az egy somfa maradt meg a régi kertből. De ez kárpótol mindenért. Pedig az a régi kert se lehetett azért akármilyen! Az egykori kúriát a legidősebb császlóiak szerint mindig is gyümölcsfák övezték. Nem volt ez rendkívüli állapot, hiszen a legtöbb szatmári kastélyt, kúriát mindig is terjedelmes gyümölcsösök karéjozták. A Volga mellékéről származó s itt megtelepedő Gyarmat törzs magyarjai feltehetően már ismerhették a legfontosabb gyümölcsöket, az almát, a körtét alighanem ültették is. A tizenötödik századtól pedig már a tudatos, rendszerben telepített gyümölcsösökről is beszélhetünk, elsősorban ami a várak, kastélyok környékét illeti. Később, a folyószabályozások után felszabaduló területeket, az ártereket is kiparcellázták, sok helyen gyümölcsfával ültették be: szilvát, körtét, diót, almát telepítettek, méghozzá a rideg fajtákat (például sárga kormos, zöld kormos, törökbálint, kenézi piros). Som is akadt. De azt bajos volt szaporítani. Ma sem könnyű. A legegyszerűbb az anyafa alatt kisarjadt cseprentét átültetni, de jó, ha felkészülünk rá: nagyon nehezen ered meg. Ám ha már egyszer megindult, meglepő gyorsan fejlődik. De ne bízzuk el magunkat. Tapasztalataim szerint e látványos fejlődés csupán nyolc-tíz évig tart, azt követően fokozatosan lanyhul a növekedés üteme. Egy húszéves fa alig nagyobb mondjuk egy tízévesnél, de egy hatvanesztendős sem a háromszorosa a húszévesnek. Ám ha szerencsénk van, négy-öt éves korában már megkóstolhatjuk a termését, s attól kezdve rendszeresen terem. Ne számítsunk persze valami fenséges ízre! Bizony eléggé húzós, csókra áll tőle az ember szája. Még legjobban a kökény ízére hasonlít (bár nem annyira timsós hatású). A termése is olyasmi, csak háromszor akkora, és piros, megérve sötétbordó húsa jóval vastagabb.
{p}
Augusztus végén, szeptember elején érik, ekkorra a gondos gazda már lekaszálja a fa alját vagy ponyvát terít alá. A somot ugyanis sohasem szedik a fáról, megvárják, míg lehull magától. Ilyenkor már majdnem fekete, s ha áll pár napot, egészen édessé szelídül. Kiváló lekvárt ad. Eléggé szaporátlan sajnos, hiszen a termés fele mag, de nemcsak ezért olyan drága. Hanem azért is, mert rengeteg hasznos ásványi anyagot tartalmaz, és egy kanál somlekvár felér egy igazi vitaminbombával. Van, aki pálinkát is főz belőle. Az egykori szlovák köztársasági elnök, Rudolf Schuster az igazán becses vendégeit saját sompálinkával kínálta. Szatmárban a legjobb sompálinkát a neves filmrendező, Erdélyi János hétvégi házánál kapni, feltéve, ha jó kedvében találjuk a gazdát.
Nincs szebb látvány a virágzó somnál. Sokszor már február végén kipattannak a bimbók, a sárgába öltözött fák - mind megannyi nap! - beragyogják az amúgy még komor kerteket. Nagyarban, Tiszacsécsén, Szatmárcsekén, Túristvándiban vagy a beregi Tiszaháton, Tarpán, Tivadaron, Lónyán ma is sok-sok portán megtalálják, van kert, ahol három-négy fa is díszlik.
Császlón nincs belőle sok. Az öreg fa mai gazdája, Pásztor György is mindössze négyről vagy ötről tud az egész faluban. Egyik sem ér fel persze az övével. Ám ifj. Pásztor György igen rokonszenves módon helyesbíti az iménti mondatot. Az övé csupán a terület. A fa mindenkié. Mint ahogy az elmúlt félezer év is.

Lugasparadicsom
Lapunk április 29-i számában Eszes Zoltán pétervásárai olvasónk a Schott lugasparadicsom termesztéséről számolt be, saját tapasztalatai alapján. A cikk megjelenése után rengeteg levelet kapott, mindenki magot szeretett volna kapni a különleges paradicsomból. Eszes Zoltán akkor nem készült fel ekkora rohamra, ezért voltak, akik kimaradtak a küldeményből. Nekik és az újabb érdeklődőknek üzenjük, a kertésznek olyan jó termése volt lugasparadicsomból, hogy most már mindenkinek tud küldeni, természetesen megcímzett, felbélyegzett boríték küldése ellenében. Teszi mindezt ingyen, szívességből. Ha cserébe kapna érte valamilyen különleges virág- vagy zöldségmagot, annak természetesen nagyon örülne. A Schott paradicsom egyébként az idei csapadékos évben is bizonyított: nem betegedett meg, mint a többi fajta és hibrid. Eszes Zoltán címe: 3250 Pétervására, Hunyadi utca 12.