Üzenjük

Fóliás paradicsom jeligére
Vetőmagok megvásárlása előtt szeretnénk felhívni olvasónk figyelmét a következő szempontokra. A magok csomagolásán a fajtamegjelölés vagy a felhasználási javaslat mellett általában jelzik, hogy az adott fajtát házikertbe vagy árutermelésre ajánlják. A házikerti fajták többnyire folyamatos érésűek. Ezek a fajták általában betegségekre kevésbé fogékonyak, ízletesek. Szemben ezzel az árutermelők jobban szeretik az egyszerre vagy egy-egy hullámban termő fajtákat, amelyek termése külsőre tetszetősebb, egyöntetű, vastag héjú, hosszan tárolható és jól szállítható; az íz sajnos csak másodlagos szempont.  A fajták jellemzője még, hogy szabadföldi termesztésre, illetve hajtatásra - ezen belül fűtött vagy fűtetlen fóliába - vagy mindkettőre javasolható. A felhasználás szempontjából vannak friss fogyasztásra, tárolásra és befőzésre, illetve mindhárom felhasználási módra ajánlott fajták. Az étkezési fajták bő levűek, ízletesek, a tárolási fajták kemény héjúak, magas szárazanyag-tartalmúak, a befőzési paradicsomok húsosak, kevés magvúak. Az ajánlásokból érdemes kideríteni a fajta víz- és tápanyagigényét, betegség-ellenállóságát.

Túri András, Paks
Régi leírásokban a szőlőnek nem csupán az érett termését tartották gyógyhatásúnak, hanem a gyökerét, levelét, gyenge hajtásait, zsenge termését és a szőlőmagokat is. A zsenge levelek, kacsos, esetleg terméses hajtások fűszerként is használhatók, gyümölcssalátáknak, savanyúságoknak kellemesen savanykás ízt adnak, és bizonyos mértékben antibiotikus hatásúak. A magok olaja vértisztító, erősítő hatású, vitaminokban gazdag. A porrá őrölt magok is gyógyhatásúak, liszthez keverve a süteményeknek jó ízt adnak.

Győri Mária, Törtel
A nyugati tuják egyik fajtája a Brabant, amelyre  szabályos kúpforma, világoszöld pikkelylevelek és gyors növekedés jellemző. A fajta a nyírást jól tűri, általában sövénynek ültetik. Magról szaporítható, de a fajtatulajdonságot, azaz az egyöntetű növekedést csak dugványról szaporítva őrzi meg biztosan. A tuják magvetéséhez a szeptemberben és októberben begyűjtött tobozokból nyerhetők a magok, amelyeket a tél folyamán szárazon tárolnak, majd tavasszal, márciusban üveg alá vagy áprilisban szabad földbe vetnek el. Vetés előtt néhány napig nyirkos homokban előcsíráztatott magok jobban kelnek, de a kiszáradásra érzékenyebbek.