Dióból befőtt

Egyik olvasónk a dióbefőtt készítése felől érdeklődött. Levele olvasásakor felidéztem gyerekkori emlékeim közül e különleges csemege ízét, illatát. Azért számított különlegességnek, mert, bár dió termett a kertben, befőttet ritkán készítettek belőle, hiszen nagy türelem kellett hozzá.

Házunk tájaGyőrffy Sándor2005. 11. 04. péntek2005. 11. 04.
Dióból befőtt

Még mindig őrzöm azt a horgolótűt, amelynek letört kampós része hegyesre köszörülve arra szolgált, hogy a még zsenge zöld diót próbaképpen átszúrjuk. Ha könnyen hatolt át - azaz még nem kezdett csontosodni -, leszedtük, és még többször átszurkáltuk. A terméseket hideg vízbe téve addig hagytuk állni, amíg a vízben megfeketedtek. A vizet naponta váltottuk. Ez bizony két hétig is eltartott. Ezután puhára főztük a diókat. Az előfőzés után alaposan megmostuk, a héj alá egy-egy szegfűszeget és darabka fahéjat szúrtunk. Előzetes főzés után a diókat lábasokba szétosztottuk. Egy liter vízhez hatvan dekagramm cukrot téve cukoroldatot készítettünk, ezt ráöntöttük a diókra, és négy-öt napon keresztül a gyümölcscsel együtt felforraltuk mindennap. Így a dió a cukrot beitta, és ezáltal szép, fényes színt kapott.
A gyógyító hatású - hasmenés elleni - diólikőr áztatással készült. Huszonöt deka apróra vagdalt zöld diót, egy-egy gramm fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, kardamumot (gyömbérrel rokon, délkelet-ázsiai eredetű fűszernövény magja), 2 gramm szerecsendiót, 5 gramm medvekaprot fél liter 80 százalékos szesszel két hétig áztatunk. A leszűrés után 300 gramm porcukrot keverünk a szüredékéhez, és amikor az feloldódik, kész a diólikőr.
Ha már az élvezeti értékeknél tartunk, a dióbél fajtájától függő, sajátos ízzel rendelkezik. Vannak édeskés ízűek meg többé-kevésbé csípős, fanyar-kesernyés utóízű fajták, utóbbiaknál nagyobb és töményebb az olajtartalmuk, így dióolaj nyerésére, ipari felhasználásra jobban alkalmasak. A nyersen fogyasztott dióbél vérszegénység és sápadtság esetén is jó szolgálatot tesz, de azok, akik hajlamosak a szédülésre vagy vértolulásra, csak mértékkel fogyasszák.
A dióburok ugyancsak használatos gyomor- és bélnyálkásodás kezelésére, emellett hatásosnak bizonyult higanymérgezés okozta mirigy- és bőrbajoknál. (Negyed liter vízre öt-tíz grammot kell számolni belőle.)
Gyomorjavító pálinkát készíthetünk, ha fél liter gyümölcspálinkába öt gramm elvagdalt mandulát és tíz deka dióburkot teszünk. Ezt többszöri felkeverés mellett nyolc napig hagyjuk állni szobahőmérsékleten. Az átszűrt pálinkából reggel éhgyomorra hajtsunk fel egy pálinkáspohárnyit. A dió burok- és levélkivonatából régente sötétbarna hajfestéket is készítettek.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek