Kánkán a krumpliföldön

Házikertekben sokan ültetnek apró szemű bioburgonyát. Ezt miniburgonyának hívják. A kisméretű vetőburgonya 150 szeme, ami másfél kilót nyom, ugyanolyan potenciális biológiai értékkel rendelkezik, mint a szabad földön termesztett, termetes gumójú 25 kiló vetőkrumpli. A miniburgonya jól szállítható, nem kell óriási erőt kifejteni a cipeléshez raktározáskor és ültetéskor, ezért népszerű, főleg az idősebb gazdák körében. Egészségessége révén pedig biztos a hozama. Igaz, drágább is, mint a hagyományos vetőgumó.
Polgár Zsolt összeráncolt homlokkal jegyzi meg, hogy nagyon összeszűkült a vetőburgonya termőfelülete. Az innen származó vetőburgonya csupán a hazai árutermő burgonyaföldek 15-20 százalékára elegendő. Az étkezési burgonya alacsony nagykereskedelmi ára miatt a gazdák megpróbálnak úgy takarékoskodni, hogy például a saját maguk által termesztett burgonya egy részét, az apraját használják vetőkrumplinak. Ez pedig óriási veszélyeket rejt magában, hiszen az ilyen vetőkrumpli biológiai értéke alacsony, fertőzött a leromlást okozó különféle vírusokkal, ezáltal gyér lesz a termés, és így a gazda könnyen veszteségessé válhat. A sikeres termesztés alapja a magas biológiai értékű vetőgumó.
A Nemzeti fajtajegyzékben egész sor magyar fajta is szerepel. Ám hiába jobbak a magyar fajták, mint a hollandok, például a vírustűrő-képesség szempontjából, a magyar gazdák nem is tudják, hogy léteznek világszínvonalú hazai fajták, helyettük a kereskedelemben kapható holland gumókat ültetik. Az évtizedekkel ezelőtt elvesztett magyar vetőburgonya-piacot hihetetlenül nehéz visszaszerezni, akár csak részben is.
Holott a magyar fajták ellenálló-képessége nagy a leromlást okozó vírusokkal szemben. (Ez alól csupán a Somogyi kifli a kivétel.) Középkorai érésűek, és kiváló asztali minőséget adnak. Általában jól ellenállnak a burgonyavarasodás gombabetegségnek. A White Lady fajta például ellenálló a burgonyavész kórokozójával, a fitoftórával szemben, valamint a fonálférgekkel szemben. Ez utóbbi tulajdonsággal rendelkezik a Hópehely és a Kánkán fajta is. A Rijoha (amelynek a neve korábban Százszorszép volt, ám az uniós csatlakozás után új nevet kellett neki adni a spanyol forgalmazás miatt) és a Hópehely egyaránt jól tűri a vízhiányt és a rekkenő nyári hőséget. Értelemszerűen az óceáni álomklímán "edződött" holland fajtákat nem nemesítették ilyen éghajlati tényezők eltűrésére.Arról már nem is szólva, hogy a különböző burgonyafajták különféle típusú ételek elkészítésére kiválóak. Egyre terjed az A-B-C csoportosítás a vásárlók körében is.
Az A főzési típus gumói nem esnek szét a főzés hatására. Ilyen például a Somogyi kifli, amely legjobb krumplisalátának, hidegtálakhoz, héjában sütve és rakott burgonyának. A B főzési típusba a nem szétfővő burgonyák tartoznak, amelyek kiválóak főtt krumplinak, rakott burgonyának, leveseknek, főzelékeknek. Ide tartozik a Góliát, a Lorett (korábban Lilla), a Hópehely és a Kánkán. A C típusba a kissé lisztes burgonyák tartoznak, amelyekből pürék, tészták készíthetők. Ezenkívül olajban sütve hasábburgonyának, chipsnek, valamint sütőben sütve kiválóak. Ide tartozik a White Lady és a Százszorszépet utódló Rijoha.
Polgár Zsolt végül kissé fanyar humorral megjegyezte, hogy akkor lenne jó világ, ha itthon is megbecsülnénk értékeinket. Akkor a magyar paprikás krumpli körül így sorakoznának a hozzávalók: aperitívnek barackpálinka, az ételhez makói hagyma, szögedi paprika, keszthelyi krumpli, gyulai kolbász. Végül pedig ebéd után kiváló magyar bor.