Ne vágj ki minden fát!

A régi öregeket a természet tanította eligazodni a világban, ezért sérthetetlennek tartották annak törvényeit. A fa kivágását például több kultúrában - az indiánoknál, a skandinávoknál és nálunk is - csak kivételesen engedték meg, miután bocsánatot kértek a fától. A mítoszok szerint a fáknak lelkük van, és aki ok nélkül pusztítja őket, beláthatatlan következményeket zúdíthat magára és közösségére. Elődeink szerint a fa sorsa összekapcsolódik az emberével, és azért ültettek fiatal csemetét az újszülött világra jöttekor, mert hittek benne, ha a beteg gyereket átemelik az életfája ágai között, meggyógyul, újjászületik. A magyar ember gyümölcsfái mellett különösen tisztelte az életrevaló, gyógyító fűzfát, amelyet kas- és kosárfonásra is felhasznált, misztikus jelentőséget tulajdonítva barkás vesszőinek.
A mai kor természetbúvára elsősorban a fák környezeti hasznát nézi. Sokat hallani a fák oxigéntermelő és szén-dioxid-feldolgozó képességéről. Egy lombköbméter asszimilálófelület 650 gramm oxigént termel, és 590 gramm szén-dioxidot (CO2) dolgoz fel a vegetáció idején (egy lombköbméter négy négyzetméter asszimilálófelületnek felel meg). Egy ötvenéves fa ötven kilogramm oxigént termel és 68,75 kg szén-dioxidot dolgoz fel évente. A fák lombtömege képes lekötni a légszennyező anyagok egy részét is: a nehézfémekkel teli porszemcsék, a korom, az olaj, az azbeszt megtapad a leveleken, majd az eső lemossa a szennyeződést, és a levélfelület újra szűrőképes. Egy lombköbméter felület négy és fél kiló szennyező anyagot von ki a levegőből a vegetáció alatt, egy ötvenéves fára vonatkoztatva ez bő négy mázsa (405 kiló) évente.
Az árnyéktartás mellett a fák párologtatással is javítják a klímát a meleg nyarakon. Számítások szerint egy lombköbméter felület 47 liter vizet párologtat el a vegetáció idején, ami ötvenesztendős fa esetében 4230 litert tesz ki. Műszeres mérések igazolják, hogy háromemeletnyi "növényfal" (pázsit, cserjék, fák) jobban véd a zajtól, mint a téglafal. Ennek oka az, hogy a levelek közti réteg maga is szigetel, tompítja a hangot. Az ötvenéves növénysáv már képes közömbösíteni a légszennyezés azon hányadát, amelyet a légáramlás nem sodor a fák koronaszintje fölé. A termőtalaj védelme és vízháztartásának megóvása egyaránt megkívánja a növényzet, a cserjék, a fák jelenlétét.
A fa a madarak otthona is egyben: egymáshoz tartoznak, mint ághoz a levél. Madárdal nélkül a csend is zavaró.
Tavaly még a mi utcánk öreg tölgyén is tucatjával szerenádoztak az énekes torkúak. Talán visszajönnek tavasszal, ha a vén fa helyén fiatal csemetét találnak.