Nem csörög a mogyoró

Hogy mi a baj a mogyoróval? Egyrészt az, hogy már akár februárban is virágozhat, ezért gyakran fagykárt szenved, ha szeszélyes az időjárás. Másrészt a mogyoróból két-három fajtát kellene egyszerre telepíteni, hogy a kölcsönös megporzás következtében rendszeresen és bőven teremjenek a bokrok. Igen ám, de hiába vannak államilag elismert fajták a Nemzeti fajtajegyzéken, nagyon sok helyen névtelen mogyorómagoncokat árusítanak. Erre a szabályok lehetőséget adnak, mert a mogyoró nemcsak gyümölcstermő növény, hanem dísznövény is, léteznek piros levelű változatai, amelyeket nem a termésükért ültetnek. Ezenkívül a magyar ember tudatában a dió sokkal előkelőbb helyen van, mint a mogyoró. Ha a régi szakácskönyveket böngésszük, akkor ott még számos mogyorós süteményt találunk, de ma már a dió tarol.
Gond az is, hogy az amerikai mogyoró, más szóval a földimogyoró kereskedelmi elterjedése újabb csapást mért a bokron termő mogyoróra. A hagyományos mogyoró mintha kiment volna a divatból mifelénk. Ugyanakkor az olaszok mogyorókrémei, amelyekből mi, magyarok is rengeteget vásárolunk gyerekeink nagy örömére, meghódították a világot, hihetetlen hasznot hozva az olasz gazdáknak.
Magyarországon ma már nincs számottevő üzemi méretű mogyorós. Pedig a béndekpusztai ültetvény csodálatos bokrai akár 15 kiló termést is adtak, ami biztosította volna a gazdaságos termesztést. Igen ám, de a kereskedelem kizárólag a megtört mogyoróbelet vette volna meg, és törőgép híján a szakcsoport szépen felmorzsolódott.
A mogyoró alapvetően a házikertek növénye, ott is elsősorban sövénynek használják vagy éppen piros levelű változataiért ültetik.
A "néhai" kamaraerdei törzsgyümölcsösben negyven mogyorófajtát gyűjtöttek össze, ez mára már az enyészeté. Horn Ede tanár úr halálával elment az utolsó szakember, aki még csokorba szedte a legértékesebb hazai fajtákat. Mády Rezső és Szentiványi Péter nyugdíjba vonulásával pedig jóformán utód nélkül maradt a hazai mogyorókutatás.
Magyarországon nincs üzlet a mogyoróban, mert például Törökországban száz hektár számra növekszik a vadon termő mogyoró területe, amelynek egyetlen költsége van: a szüretelés. Nálunk a mogyoróormányos meg tudja semmisíteni a termést, és nem marad más utána, mint a lyukas mogyoró. Sajnos az árversenyben nincs esélyünk.
A házikertekben sok helyen találunk értékes egyedeket, amelyek rendszeresen és bőven teremnek, és szűk körben elterjedhetnek, mert a mogyorót könnyen lehet szaporítani (például tőosztással). Az értékes fajták, mint a Cosford, a Római mogyoró, a Nagy tarka Zelli, a Fehér Lambert, a Vörös Lambert és a Bolwilleri csoda nem terjedtek el számottevően.
A mogyoró egyébként hálás növény, talajban nem nagyon válogat, még a félárnyékot is tűri. Szereti, ha ötévesnél idősebb termőrészt nem hagyunk rajta, és évről évre tőből kivágjuk öreg ágait, mert tőből szépen megújul. Viszonylag kevés növényvédelmet igényel. A mogyoróormányos ellen májusban kell védekezni. Önmeddő növény, porzópartnerre van szüksége. Két-három fajta együttes telepítése tanácsos.
Aki ezeket az alapvető szabályokat betartja, annak szép mogyoróbokrai lehetnek, és teremhet annyi gyümölcse, amennyiből ellátja a családot, és a régi szakácskönyvek segítségével pompás süteményeket készíthet belőle.