Tiszta szilázst a juhoknak

A baktérium természetes viszonyok között megtalálható a talajban, a vízben, az iszapban, a szennyvízben, a növényzeten, a földdel szennyezett, romlott szilázsokban, különféle élelmiszerekben (például a nyers húsban, tejben, salátákban), gyakran még egészséges emberek és állatok bélsarában is, vagyis az állat környezetében mindenütt jelen van.
A betegség iránt fogékony az ember és az összes háziállat és vadon élő emlős, madár, sőt izoláltak kórokozót halakból, kétéltűekből, ízeltlábúakból is.
Klinikai tünetekkel járó betegséget leggyakrabban a juhnak okoz, a vemhes és a fiatal egyedek fogékonyabbak. A betegség főként télen és egyoldalú szilázsetetés esetén jelentkezik, gyakori fertőzési forrás az aklok, hodályok körüli, bélsárral szennyezett pocsolyák vize is.
A hiányos takarmányozás, a gombatoxinokkal terhelt, a rosszul erjedt, a földdel szennyezett takarmányok, a téli zárt tartás, a zsúfoltság, a téli hideg, a párás idő vagy a háttérben lévő más betegségek is (például a parazitózisok) hajlamosítanak a liszteriózusra, amely állatról állatra nem terjed.
A lappangási idő néhány nap, de néhány hét is lehet. Az esetek jelentős részében a fertőzés tünetmentes marad. A tünetek aszerint változnak, hogy a betegség agyvelőgyulladásos, vérfertőzéses vagy vetéléssel járó formájával találkozunk, s ezek általában a téli szilázsetetés kezdetét követő két-három hét múltán jelennek meg.
A központi idegrendszer megbetegedése a leggyakoribb forma: mindegyik korcsoportban jelentkezhet, a betegek lázasak, étvágytalanok, kötőhártya-gyulladásuk, orrfolyásuk van, nyelésük nehézkes, nyálaznak, fejük lóg vagy rendellenesen oldalra tartják, a fülek bénultak, a fej izmaiban rángások észlelhetők, gyakori a fogcsikorgatás. Ezzel egy időben vagy kis idő múltán kényszermozgások alakulnak ki: a hátulsó lábak alig mozognak, az állat "topog", miközben elülső lábaival körbejár, majd oldalára dől, "úszómozgásokat" végez, és tarkómerevség kíséretében néhány nap alatt elpusztul.
A vérfertőzéses forma leggyakrabban a tíz napnál fiatalabb bárányoknál fordul elő: láz, étvágytalanság, ízületgyulladás észlelhető, majd egy-két napos betegeskedés után elpusztul az állat. A vetéléses forma szórványosan jelentkezik, leggyakrabban a vemhesség utolsó harmadában, általában magzatburok-visszamaradás és gennyes méhgyulladás kíséri.
A betegséget úgy előzhetjük meg, ha szakszerű tartással és takarmányozással elkerüljük a hajlamosító körülményeket. A betegség jelentkezésekor azonnal meg kell vonni a szilázst, és helyette jó minőségű szénát, nyalósót és bőséges ivóvizet adjunk. A zsúfoltságot meg kell szüntetni. Gondoskodjunk tiszta, száraz alomról, s tartsuk rendben a hodály környékét. Gyakran már önmagában véve a kora tavaszi legelőre hajtás is elég a betegség megszűnésére. Ott, ahol a liszteriózis a korábbi években rendszeresen jelentkezett, a téli hónapok előtt vagy a vemhesítéskor vakcinázni lehet, kétszeri oltással.
A vérfertőzéses és a vetéléses forma kezelésekor - ha idejében megtesszük - sikerrel alkalmazhatunk különféle antibiotikumokat.