Gyógyító csendestársaink

Erre már több ezer évvel ezelőtt rájöttek az emberek, nem véletlenül szelídítették, háziasították az állatokat. A régi görögök például kutyákat tartottak templomaikban, mert gyógyító erőt tulajdonítottak nekik, és úgy hitték, hogy a halállal szemben is védelmet nyújtanak. A háziállatok már ősidők óta társai voltak az embernek, akinek lelki támaszt nyújtottak és nyújtanak ma is. Közrejátszanak lelki egyensúlyunk biztosításában, azaz óvják egészségünket, hiszen köztudott, hogy a legtöbb betegség lelki eredetű.
Főleg az idősebb embereknek előnyös az állattartás, mert ezáltal hosszabb ideig megőrzik aktivitásukat, jó kedélyüket. Tapasztalatok szerint az özvegyek gyakran panaszkodnak lelki eredetű tünetekre, s ha nincs mellettük egy odaadó jószág, akkor kénytelenek gyógyszerekhez fordulni. A szívelégtelenségben szenvedőknél észrevették, hogy az állattulajdonosoknak nagyobb az esélyük a felépülésre, kevesebben haláloznak el közülük idő előtt, mint a magányosok közül. A gazdiknál kevesebbszer alakulnak ki szív- és érrendszeri megbetegedések, alacsonyabb a koleszterinszintjük is. És ezek a megállapítások nemcsak az idősekre vonatkoznak.
A vizsgálatok után felmerült a kérdés: vajon minek köszönhető az állatok gyógyító ereje? A válasz egyszerű: a kedvencek állandó jelenléte elvonja a figyelmet az apró-cseprő problémákról, és kedvezően hat a szervezetünkre. Ha ott van mellettünk kutyánk vagy macskánk, és simogatjuk, csökken a vérnyomásunk. A halakkal teli akvárium látványa idegnyugtató, mint a relaxáció vagy a meditáció. Sokan úgy kezelik kedvencüket, mintha egy másik ember lenne. Elmondanak neki mindent, és megkönnyebbülést éreznek, ha olyan gondjaikat is megoszthatják velük, amelyekről embertársaikkal nem szívesen beszélnek. Méltányolják, hogy türelmesen végighallgatják őket, nem vitatkoznak velük, sőt a titkokat is megtartják. Ez a gátlások nélküli, felszabadult kapcsolat és társalgás hasonló a pszichoanalízis során létrejövő lelki megtisztuláshoz. Az állattulajdonosok nyolcvan százaléka vallja, hogy amikor rosszul megy a dolga, kedvencük nyújtja számukra a legnagyobb biztonságot és vigaszt.
A gazdiknak nagyobb esélyük van arra, hogy elkerüljék a depressziót, ami önmagában véve is komoly betegség, ráadásul súlyos következményei lehetnek, például koszorúér-panaszok léphetnek fel következtében, és a rák kialakulását is segíti. Azok az emberek, akik folyamatos felelősséget vállalnak valaki iránt, állandóan gondoskodnak valakiről, jobban megbirkóznak az idős korral járó nehézségekkel, a betegségekkel és az élet fájdalmas eseményeivel. Hasznos és nélkülözhetetlen embernek érzik magukat, következésképpen nem hagyják el magukat, és ez állandó cselekvésre, jelenlétre sarkallja őket. Ez pedig olyan kedvező folyamatokat indít el a szervezetben, amelyek hozzájárulnak a lelki egyensúly fenntartásához. A házi kedvencek hasznára vannak a gyermekek fejlődésének is. Az állatokkal való kapcsolatuk révén kialakul bennük a felelősségtudat, a gondoskodás és az alkalmazkodóképesség.  Egy felmérés alapján a tinédzser kutyatulajdonosok kevésbé éreznek magányosságot, fáradékonyságot és levertséget.
Ezek után már szinte természetes, hogy a modern gyógyítás néhány területén bevezették a kisállat-terápiát. Külföldön vannak kórházak, ahol kutya- és macskalátogatókat alkalmaznak. A terápia hatását összehasonlították a hagyományos kórházi kezeléssel, és fény derült azokra az előnyökre, amelyekről eddig beszéltünk. A betegek jobb pszichés állapotba kerültek, ami javította gyógyulásuk esélyeit.
(Mindezt dióhéjban elmondtam Buksi kutyámnak. Türelmesen végighallgatott. Értelmes arcot vágott hozzá, nem vitatkozott velem, amitől megnőtt az önbizalmam, és bátran leadtam ezt a cikket.)