Kutyaposta

Levél egy néhai kutyushoz, Csipkéhez
A november 18-i számban olvastam torokszorító, fájdalmas halálod történetét. Kéréssel kezdted leveledet: mire gondolt az a vadászembernek nevezett képződmény, amikor lelőtt téged? Megmondom: semmire! Ami abból adódik, hogy az Sz. T. nevű vadász üresfejű és sötét lelkű.
Hát tudod, Csipke kutyus, azt hiszem, hogy ez a csalódás sokunkban megerősödött némely ember iránt, de bízom azért a becsületes vadásztársadalomban, hogy a fenti eset csupán csak egyedi. Tudod, Csipke, annak a vadászembernek is van valószínűleg kutyája, de ennek az alaknak nemhogy a kutyája nem szeretnék lenni, de közeli hozzátartozója sem, mivel aki arra képes, hogy ezt megtegye, az az embertársaival is képes ugyanezt megtenni. Déry Tibor szavai jutnak az eszembe, aki szerint: "az állatok szeretete jelképes tiszteletünk az élet iránt". Aki tehát nem tiszteli az életet, az mindenre képes. Ezért nem írom a levél alá a nevemet és címemet, mert jobb az óvatosság, ugye, Csipke kutyus... Ezekkel a gondolatokkal zárom levelemet: nyugodj békében.

Mi pedig folytatjuk ennek a történetnek a kibogozását. Érdekelne bennünket Sz. T. vadász álláspontja, a vadásztársaság véleménye, illetve az, hogy megindult-e már a nyomozás a kivégzés ügyében. Mert egyelőre úgy tudjuk, meglehetősen késve, igen lassan indult csak el a történtek hatósági vizsgálata. Annyira későn, hogy addigra valakik a vérnyomokkal megfestett földet felszántották. Természetesen véletlenül... Várjuk tehát a rendőrség és az ügyészség válaszát is!

Időközben a Színes Bulvár lapban is elindult egy hasonló történet. A Somogy megyei Homokszentgyörgynél a lábodi vadászerdészet hivatásos vadásza, Torma Sándor agyonlőtte Tóth Pál kiképzett vadászkutyáját, Redet. A kutyán rikító narancssárga nyakörv volt, az ország egyik legjobb vadászkutyájának számított... Torma először tagadni próbált, de a nyomok egyértelműen tanúskodtak a kutyagyilkosságról. Tóth Pál feljelentést tett a rendőrségen, ahol máris megindult a nyomozás. És még egy érdekesség: Tóth Pálnak ez volt a harmadik, vadászok által agyonlőtt kutyája...

Vadász barátomnak mesélem e történeteket, mit szól ehhez? Egy kicsit hallgat, aztán ezt: én már ültem nemegyszer olyan kocsiban, amelyikkel vadászni indultunk. S ha előfordult, hogy az erdő szélén, a mezőn láttunk egy-két kutyát, mindig akadt egy-két vadász, aki odaszólt a sofőrnek, komám, forduljunk csak gyorsan arrafelé. És a sofőrök minden esetben fordultak, és a kutyákat minden esetben agyonlőtték.

Végezetül még egy, kissé vidámabb hír. A fenti képen látható hat kiskutyát az M1-es autópályán tették ki. Az ott dolgozó régészek néhány napig etették őket, majd a ceglédi állatmenhely fogadta be a kutyusokat. Négynek már van gazdija, kettőnek még keresnek. A telefonszám: 06-70/276-2420, Almási Beatrix, Foltos Kutyabarát Egyesület.