Melasz kell az anyajuhnak

Az anyának a magzatépítéskor és az ellést követő tejelés idején többletenergiára van szüksége, melyet elsősorban a szénhidrátok adhatnak. Ha a ráadásos energiabevitelt valamilyen ok miatt nem tudjuk biztosítani, akkor a szervezet saját testanyagainak, főként zsírraktárainak lebontásával pótolja. A testzsír lebontásakor a májban mérgező anyagok, úgynevezett ketonok keletkeznek, a vérárambeli felhalmozódásuk okozza a bajt. A betegség kialakulhat a vemhesség utolsó harmadában, rendszerint a "szegényebb" takarmányozású téli hónapokban, vagy olyankor, ha a szükségesnél kevesebb takarmányt, főleg kevesebb szénhidrátot vesz fel az állat (hiányos abrakellátás, csökkent étvágy, gyenge minőségű takarmányok, rosszul erjedt, kis energiatartalmú szilázs, avagy a répaszelet, a pillangós szilázs, melyek sok vajsavat tartalmaznak, ezért bendőemésztési zavarok lépnek fel). A betegségre hajlamosító tényező az energetikailag hiányos, de fehérjében gazdag takarmányozás, a vemhesség és laktáció alatti labilisabb hormontermelés, a vemhesség alatti elhízás és az olyan tartási hibák, mint a mozgáshiány, a zsúfoltság. Ketózis alakulhat ki már meglévő betegségek, például tőgygyulladás és méhgyulladás esetén is.
Kezdetben még nincsenek jellegzetes elváltozások: épp csak a juhok étvágytalanok, bendőmozgásuk renyhül, a betegek társaiktól lemaradoznak, aluszékonyak, sokat fekszenek. Feltűnő, hogy az étvágytalan állatok a falat, az alomanyagot nyalogatják, sokan közülük füleiket rángatják, később fejüket féloldalra fordítva tartják, fölfelé néznek vagy, ellenkezőleg, lógatják. Szemmel láthatólag kábultak, mozogni már nem akarnak, ha mégis, akkor kötötten, szédelegve járnak, sok közülük fogait csikorgatja, gyakori a látási zavar. Máskor a tompultság helyett inkább izgatottság jelentkezik.
A legtöbb egyednél bélsárpangás tapasztalható, a bélsár kemény, nyálkával fedett. A vizeletürítés gyakoribb, a vizelet világossárga és acetonszagú.
Többnapos betegség után az állat kómába esik, többségük el is pusztul, de amelyek elvetélnek vagy ellenek, azok között gyógyulás is előfordul.
A betegséget úgy előzhetjük meg, ha a hajlamosító okokat kiküszöböljük, tehát ügyelünk a szakszerű takarmányozásra és tartásra. Jó hatású megelőzésként melaszt etetni a vemhesség utolsó hónapjában, napi 100-200 gramm mennyiségben. Hatékony az étvágy szerint adott, jó minőségű széna és a napi 300-400 gramm kukoricatartalmú abrak is. Az abrakba keverhetünk kalcium-karbonátot vagy szódabikarbónát.
A súlyos tüneteket mutató állatok gyógykezelése már reménytelen, ezért jobb, ha még ennek előtte állatorvost hívunk, aki megteszi a szükséges lépéseket (glukózinfúzió, lúgosító-, kortizonterápia, A-, D-, E-vitamin adagolása).