Simulékony borostyán

A közönséges borostyán (Hedera helix) igen magasra, húsz-harminc méterre is fölkapaszkodik vagy a földön kúszik. Kapaszkodógyökereivel minden érdes felületen képes rögzíteni magát. A fára futva nem élősködik, nem szívja annak nedvét, csak akkor lehet hátrányos a jelenléte, ha a koronában nagyon elburjánzik és elvonja tőle a fényt. A falat nem nedvesíti, nem rombolja állagát. A borostyán kiválóan tűri a várost, a talajban sem válogat. Árnyékos helyen kiváló gyeppótló növény, a napra ültetve öntözést kíván. Szeptember-októberben nyíló virágai kiváló méhlegelőt adnak, lilásfekete bogyói csak a következő évben érnek be.
A közönséges borostyán tarka levelű változata különleges díszítő értéket képvisel. Az alapfajnál gyengébb növekedésű, de ugyanúgy fölfut a fára, a falra. Levelének közepe kezdetben aranysárga, később sápadtabb színt ölt, télen kifakul. A tarka levelű borostyán kényes és igényes, a tűző nap megviseli, ezért csak keleti vagy nyugati fekvésben, párás környezetben ültetve fejlődik szépen.
A közönséges borostyántól levélformájában és -színében egyaránt eltér a kaukázusi borostyán, amely szélvédett, párás, félárnyékos környezetben érzi jól magát. Mivel kevésbé télálló, védett fekvésű falakra, fákra futtassuk, de talajtakaróként is ültethetjük. Nagy levelei tojásdadok, nyáron zöld színük télire gyakran bronzos árnyalatot vesz föl, a levélerek azonban ilyenkor is zöldek maradnak. Mediterrán származású növény, Kisázsiában és a Kaukázusban honos, innen ered az elnevezése is.
A borostyán melegigényes változatát, a szobai borostyánt árnyékos helyre tegyük a szobában, talaját pedig tartsuk nedvesen. (A tarka levelű változatokat naposabb helyre is ültethetjük.) Ha a szobai borostyán télen túlságosan meleg helyen áll, vékony, gyéren leveles téli hajtásokat hoz. Ezeket tavasszal bátran visszavághatjuk; a visszametszés nyomán a növény újra kihajt.
A borostyán hosszú, tekergő indáiból különböző alakzatokat formálhatunk. Kialakíthatunk például gömböt, kereket, karácsonyfára emlékeztető formát vagy valamilyen betűalakot. Ehhez válasszunk harminc vagy negyven centiméter átmérőjű agyagcserepet. (Ne műanyagot, mert az a kompozíció súlyától könnyen fölborulhat.) A cserepet töltsük meg gyengén savanyú virágfölddel, majd a cserép széléhez közel ültessük bele a gyökeres borostyánhajtásokat (amelyeket előzőleg vízben gyökereztettünk meg). A kívánt alakzatot (gömböt, kereket) drótból alakítsuk ki, azt rögzítsük a cserépben, majd erre csavarjuk föl a fejlődő indákat.