Támad a tarlósömör

Ritkábban és enyhébb formában még az egy-két év közötti életkorú borjakon is jelentkezhet, felnőtt szarvasmarhán azonban jóformán sohasem. Ennek oka, hogy az állatok életük során védetté válnak a betegséggel szemben (az is lehet, hogy az ivarérettséggel, a nemi mirigyek működésének megindulásával megváltozik a bőrfaggyú összetétele, és a "savasabb" faggyú akadályozza a gomba megtelepedését).
A fertőzés az esetek többségében közvetlen érintkezéssel terjed, az istálló berendezési tárgyai (a jászlak, a rácsok, a dörzsölőfák, a takarító- és tisztogatóeszközök, a kaparók) közvetítésével. Egyes vérszívók, mint például a szőrtetű, szerepet játszhatnak a betegség terjesztésében. Nemegyszer épp tünetmentes, de spórahordozó borjakkal kerül be az állományba. Ennél gyakoribb, hogy a piacon vásárolt vagy több helyről összevásárolt fiatal borjak kezdődő tarlósömörös bőrelváltozásait nem veszik észre, és azok a későbbi tartási helyen válnak láthatóvá. A tarlósömör a tartási, takarmányozási hiányosságok árulkodó jele. A zsúfolt tartás, az istálló sötétsége és magas páratartalma, a hiányos tápanyag- és vitaminellátás hajlamosító tényezők, ezért a betegség télen gyakoribb.
{p}
Hogyan alakulnak ki a tarlósömörös foltok? A gombaspórákból keletkező gombafonalak elszaporodnak a bőr és a szőrszálak keratinban gazdag hámsejtjeiben, benyomulnak a szőrtüszőkbe, ahol anyagcseretermékeik révén izgatják a bőr ottani rétegét, aminek savós kiszivárgás, "bőrizzadás", szőrborzoltság, a szőr foltokban mutatkozó kihullása lesz a következménye. A bőr felszínére jutó, fehérjében gazdag izzadmány utóbb besűrűsödik, a szőrszálakat összetapasztva két-öt milliméter vastag, szürkéssárga pörkké alakul. A pörkök alatti levegőtlen bőrterület nem kedvez a gombák szaporodásának, ezért a pörkök közepe gyógyul, a foltok ellenben tovább terjednek. A bőrelváltozások rendszerint a fejen, a szem környékén kezdődnek, talán azért, mert itt gyakoriak a megtelepedést elősegítő sérülések, és a könny is fellazítja a hámréteget. A fejen, a nyakon, a gáttájékon - ritkábban más bőrfelületen is - kerekded, száraz tésztára emlékeztető pörkök, felrakódások jelentkeznek, melyek alatt a bőr nedvedzik, a savós kiszivárgás miatt sárgásszürke árnyalatú. A foltok kezdetben pár centiméter átmérőjűek, később összefolyva megnőnek. A betegség előrehaladtával a pörkök közepe ellökődik, ott megjelenik az egészséges szőr, így a beteg bőrterület mintegy "körkörössé" válik. A bőr a foltok környékén, de távolabb is korpás lesz, hámlik. Érdekes, hogy a végtagokon úgyszólván sohasem észlelünk tarlósömörös foltot. Gyulladásos jelenségek nincsenek, a bőr - ellentétben a rühösség okozta foltokkal - nem viszket.
A betegséget jó tartási, takarmányozási viszonyokkal, a tiszta istállóval előzhetjük meg. Az istálló hőmérséklete ne süllyedjen 15 Celsius-fok alá, és kerüljük a huzatot! Tiszta, száraz alomról naponta gondoskodjunk. A napfény jótékony hatású, ezért a beteg állatok állapota tavasszal javulni szokott. Körültekintően vásároljunk borjút (a tapasztalatok szerint hathetesnél fiatalabb borjút nem érdemes venni). Jól nézzük meg a kiszemelt növendék fejlettségét, bőrének, szőrzetének állapotát: ne csak a test szőrzetét vegyük szemügyre, hanem azt is, hogy a szem és a száj környékén nincsenek­e felrakódások, gyanús foltok!
Mind megelőzésre, mind gyógykezelésre a vakcinázás lehetséges, ehhez pedig állatorvost kell hívni. A beteg állatot el kell különíteni. A gombák elpusztítására és szaporodásuk megakadályozására különböző szereket is használhatunk. Fontos a vitaminkiegészítés és a fehérjeterápia. A betegség egyébként emberre is átterjedhet, ezért ajánlatos a védőkesztyű és zárt ruházat viselése, valamint a fertőtlenítés.